Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Szántó Gábor András: Matheika János
A lapok néhány példánya az osztályfőnök Kisparti János kezébe kerül, aki Kövi István emlékei szerint hatalmas botrányt csap az ügyből — nem is a lapszerkesztés ténye miatt, inkább azért, mert végképp kideríti, hogy növendékei a Nyugatot olvassák, Ady „dekadens, beteg és hazafiatlan verseiért lelkesednek". Az Adyról szóló egyik cikkben épp Matheika János írja ezeket a dacos sorokat: „ ... lesz idő, talán hamarább is eljön, mint sokan várják, amikor a költők fejedelmének fogják kikiáltani". A 16—17 éves kamasz persze főként magából kiindulva értelmezi a költőt, s nem véletlenül a „Hiszek hitetlenül Istenben" sor ragadja meg képzeletét. Ő, aki néhány évvel ezelőtt még egész misét is végigtérdelt, Adyt olyan embernek jellemzi, akiben az elmúló az újjal, a régi fanatikus rajongás a huszadik századi felvilágosodással egyesül. 10 Két másik írásában Kosztolányi „lágy zenéjéért", illetve Ignotus kritikáiért lelkesedik: az utóbbi cikkből kiderül, hogy Ignotust személyesen is ismeri s példaképének tekinti. 11 Ennek ellenére Babits Mihály az a nyugatos költő, aki talán a legközelebb áll hozzá, s akitől később egész sorokat „kölcsön vesz" saját, kamaszos világfájdalmat és önsajnálatot tükröző verseibe. Az iránta érzett szeretetét élete végig megőrzi, bár a nevét nagyon kevés alkalommal említi. Elsősorban Babits misztikummal kacérkodó sátánossága, dekadenciája hat rá erősen, de az abban rejlő lényeggel, az életben nem talált tisztaság utáni vággyal s az emiatt érzett elkeseredéssel és túlzásokkal együtt, mindazzal, amit Babits így magyaráz: „Az élet piszkos csak a semmi tiszta — az élet mélyén ég a vágyak piszka s a semmit nem kívánhatom soha", illetve „Nincs jobb világ a másvilágnál, — a másvilágon nincs világ..." (Nem véletlenül az iménti gondolatot kibontó Laodameia lesz az egyik legkedvesebb olvasmánya.) A „dekadencia" elleni iskolai küzdelmet, amiben bizonyára a Nyugat miatti gimnáziumi botrány is közrejátszott, meglehetősen vulgárisan ugyan, de maga a „városi intelligencia" kapcsolta össze a „dekadens felvilágosodással" és a „szocializmus terjedésével" az iskolai tanítói gyűlésen: „ ... hová jutunk, hová vezet a század úgynevezett felvilágosodottsága, mely ilyen szörnyeket nevelt?" — kérdezi az egyik szónok, majd így folytatja: „Nincs más, mint egyedül a vallás, mellyel meg lehet őket zabolázni.. . Hogy pedig a szocializmusból visszatérítsük őket a legfőbb elvhez, Krisztushoz, ahhoz egy hathatós tér az iskola .. Persze a kifejezett szocialista veszélytől egyelőre nem kell félteni Matheikát, érintkezések azonban már a korai időkből is kimutathatók: 1907-ben egy szervezkedésre szólító röpirat épp a Burgundia utca 6-ba, Matheikáék szomszédjába hívja gyűlésre a munkásokat; 13 ezt neki is látnia kellett. Tudjuk, hogy fiatal korában Károlyi Mihálynak korteskedett, s egészében véve annyit bizonyosan állíthatunk, hogy az 1913-ban „jó rendűén" érettségiző diák eszmevilága az érzelmileg elfogadott polgári radikalizmus szintjén áll, 10 Vasárnap, (Vác), 1912. márc. (A lap sorszáma nem ismeretes.) "Zene, (Vác), 1911. dec. (A lap sorszáma nem ismeretes.) 11 ZSASNÓCZAY LÁSZLÓN*: A szocializmus terjedésének meggátlása a tanító útján. Váczi Közlöny, 1912. szept. 26. "Vö. Ai.t-'.M.i VILMA: Vác munkásmozgalma I Studia Comitatensia (Tanulmányok Pest megye múzeumaiból), 1973. 2. sz. 157.
