Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Szántó Gábor András: Matheika János
provinciálisnak és távolinak számító Vácra költöztek át, s ebben bizonyára a kis család anyagi gondjai játszották a fő szerepet. De nemcsak ez. A váci kegyesrendi gimnázium, ahová az igen vallásos anya fiát 1905-ben beíratta, megfelelő helynek látszott a gyermek nevelésére: ebben az iskolában nem is olyan régen Madách Imre, Bérczy Károly, Komjáthy Jenő, Lötz Károly, s tegyük hozzá — Juhász Gyula — tanult, 4 ,,itt talán az ő fiából sem lesz olyan ember, mint az apja". A nevelés valóban szigorú — az egykori osztálytársak emlékei szerint már egy leesett ceruzáért el kellett hagyniuk az osztályt^eredményei mégsem tölthették el teljes elégedettséggel a tanárokat. A csendes, visszahúzódó, vöröses hajú kamaszfiú, aki szintén a nehezebben kezelhető, makacs gyerekek közé tartozott, jó barátokra lelt néhány osztálytársában, Prasser Lajosban, Gurgély Lajosban és Kövi Istvánban. Velük együtt járt el játszani, később „kártyázni", sőt „kocsmázni", nem annyira a saját, mint inkább a barátai kedvéért, akiket, ha ritkán összekaptak, összevesztek is, osztályfőnökük hosszas faggatózására sem volt hajlandó elárulni. 5 Nem kitűnően, de azért jól tanult, részt vett az iskola által rendezett színielőadásokon, tornaünnepélyeken: 1911-ben például „Matheika János VI. o. t." nyeri távgyaloglásban a bronzérmet, az 1912/1913-as tanévben mint „szorgalmas és ügyes szavalót" említi őt A Kegyes-Tanítórendiek Váci Főgimnáziumának Értesítője. 6 A családi hagyomány arról is tud, hogy osztályfőnöke, Kisparti János — Matheika egyik legkedvesebb tanára — tanítványa több versét elhelyezte az egyik katolikus ifjúsági lapban (valószínűleg a Zászlóban). 7 Az osztály diákjai 1911-től 1913-ig — tanáraik elől titkolva, jórészt álneveken — maguk szerkesztette litografált diáklapot adnak ki, amelyeket a váci fegyház nyomdaműhelyében dolgozó egyik ismerősük révén sokszorosítanak. 8 Ezek egyikében találhatók Kövi Istvánnak osztálytársairól írott paródiái és jellemzései. A Matheikáról szóló így kezdődik: „Matey Kaján. Tüzes vérű és hajú író. Középtermetű alak, szerelmes, pöttyös arcú, sápadt ifjú. A vér csak úgy zakatol benne. Fűzfapoétának nem nevezhető, mert verseit nem tollszárból rágja, hanem a körmeiből ... Szemei szépek, sötétben lángolnak, mint a macska szemei. Általában külseje tökéletesen megfelel egy író külsejének — tökéletesen rendetlen. ír verseket, elbeszéléseket s tudományos műveket. Lírájában nagyon népies. Csak most kezd más irányban érdeklődni. Már moderneskedik. Sokat olvas és az olvasottak erős hatással vannak rá. Nagyon jó emlékező tehetsége van .. ."• 4 Vő. A Váci Sztáron Sándor Gimnázium és Szakközépiskola évkönyve. Vác, 1964 * Kövi Istvánnak, Matheika volt osztálytársának közlése. • Az adatokért Dr. Szűcs Ferencnek, a váci püspöki könyvtár munkatársának tartozom köszönettel. 1 Mathejka Jánosné közlése. •A lapok címei: Zene, Törekvés, Vasárnap, Qörbe Lapok. Kövi István tulajdonában, illetve Tihanyi Ernőné (Vác) gyűjteményében, akiknek önzetlen segitségét ezúttal is megköszönöm. •Oörbe Lapok, (Vác), 1913. 1. sz. Az idézetet tévesen tulajdonítja Matheikának Tihanyi Ernő és az ő nyomán Mészöly Oábor. (L. az. 1. sz. jegyzet.)
