Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Urbán Nagy Rozália: A. V. Lunacsarszkij — a kultúrpolitikus
különböző stílusok között a békés vetélkedés és a pártnak ehhez lehetőséget kell biztosítania. Ha a Na posztu gárdája kapná meg a vezetést, minden befagyna. Szerintük ugyanis a bolsevik jócselekedet a türelmetlenség. Ez helytelen. A forma kérdése is ideológiai kérdés. A lényegi kérdés és a legfőbb feladat a kommunista gőggel való leszámolás, ebben könyörtelennek kell lennünk ... A pártnak általános irányvonalat kell nyújtania ... Ami a konkrét kérdéseket, konkrét problémákat illeti — a lényeg a maximálisan biztosított vetélkedő szellem .. ." K Buharin, egyebek között hivatkozott Leninnel folytatott beszélgetéseire is. Elismerte, hogy akkoriban nem értett mindenben egyet a proletárvezérrel a proletárdiktatúra és a proletárirodalom kérdésében. Az eltelt idő azonban Lenin szavait igazolta: korántsem értek meg még a feltételek arra, hogy a művészetben, az irodalomban a proletárírók és művészek monopolhelyzetet élvezzenek és diktálják a feltételeket. Ugyanezt igazolta M. Frunze felszólalása is a Központi Bizottság Irodalmi Szekciójának ugyanezen az ülésén. Frunze nem vallotta magát kompetensnek az irodalompolitikai kérdésekben, ő a szovjet fejlődés, az építés szakaszába lépett egész ország életéből indulva ki gyakorolt önkritikát: ,,. . . el kell mondanom, hogy akkor én személyesen, megközelítően ugyanazt vallottam az irodalom kérdéseiben, amit Buharin elvtárs közölt itt Lenin elvtárs nézeteiről ebben a kérdésben. Nincs itt helye semmi kételkedésnek. Lenin elvtárs a „proletárkultúra elméletét" határozottan elutasította. Ügy vélem, az ellentétek lényege nem annyira elvi síkon található meg, mint inkább a taktika területén, abban, hogy a munkásosztály hogyan harcolja ki magának az ideológiai vezető pozíciókat és saját módszerét az irodalom és a művészet szféráiban . .. Nemrég tartották meg a műszaki, az orvostudományi, pedagógusi szervezetek kongresszusait. Ezek politikailag hatalmas sikereket jeleznek. A munkásosztály sikereit. Ezekben a társadalmi rétegekben megerősödtek a proletárdiktatúra pozíciói. Vajon tükröződniök kell-e ezeknek a rétegeknek a mi szovjet irodalmunkban és művészetünkben? Természetesen — igen. Egyáltalán nem érdekünk, hogy olyan irányvonalat tartsunk fenn az irodalomban és művészetben, amely eltávolítaná tőlünk ezeket a csoportokat. Feladatunk úgy tevékenykedni, hogy ezek a csoportok, akár a paraszti tömegek, mind szorosabban kapcsolódjanak hozzánk azzal a feltétellel, hogy mindez a mi teljes eszmei vezetésünkkel történik .. ." M Egyértelműen állíthatjuk, hogy az SZKP KB 1925 júniusi határozata új utat nyitott, új fejezetet teremtett a szovjet kultúrában, ezen belül az irodalmi közéletben is. Nem elhanyagolható körülmény, hogy a határozat több pontjában megtaláljuk Lunacsarszkij régebbi és újabb elméleti következtetéseit: „...A proletariátus már a kapitalista társadalom keretei között képes volt felkészülni a győztes forradalomra; a harcosok és vezetők kádereit kinevelhette, és kidolgozhatta a politikai harc nagyszerű ideológiai fegyverét. Nem dolgozhatta ki azonban a természettudomány, a műszaki technikai • Uo. 271 -272 ** M. B. <t>pyH3e. O Xyao>KecTBeHHOM nHTepaType. Coőp. coi. MocKBa, joa. III. 1927. 150- 152.
