Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Urbán Nagy Rozália: A. V. Lunacsarszkij — a kultúrpolitikus

ke, a proletár hithűség ösvénye, melyet természetesen az adott szekta választott magának. Igaz, hogy tiszták maradnak, de terméketlenségük is garantált. Bár tisztaságuk is kétségbevonható, mert gyakran a legtisztább proletkultosok vagy Kuznyica-beliek tapasztalhatják magukon a valóságos polgári érintés legeffektívebb, legtermékenyítőbb hatását .. ."

M A „lefizmus"-t is a „balosság" egyik szimptomájának tartja. A „lefisták" legalább annyi akadályt gördítenek a fejlődés elé, mint a „tiszta proletárművészet" önelégült képviselői. A „lefizmus" legbetegesebb ismérve — határtalan és kritkátlan gyűlölete az emberiség múltjának kultúrája iránt. Az ultra-proletarizmus lázában vergődő mindent tagad, ami régi és azt állítja, hogy az új osztály a legutolsó tűig új kultúrát kell, hogy magával hozzon. A lefizmusnak egészen mások a gyökerei. A fiatalabb korosztály bohém képviselőinek tiltakozásából bontakozott ki ez az "irányzat az irodalmi mandarinok ellen, millió csörgővel sapkáján ... a lefizmus a proletariátus előtt Voltaire-é akarja varázsolni a baloldali front káplárját ..." A merevség hitvallóihoz sorolja a népbiztos a Na posztu íróit és kritikusait, a proletkultos tendenciákat: „Első Miklós Moszkva és Pétervár közé illesztette vonalzóját és szólt vala: itt légyen a vasútvonal. Néhány igen határozott, kulturális kérdésekben viszont kevésbé tájékozott elvtárs ilyen programvonalzóval húzza meg elméletben a mértani vonalat, melynek irányában az „ortodox művészetnek" fejlődnie kell, és minden mást meg akar semmisíteni ..."» Lunacsarszkij példákkal bizonyítja, mennyire téves Trockij elméleti tétele, miszerint a proletárirodalom megteremtése csupán utópizmus, át nem gondolt fikció. „Gyökereiben helytelen a burzsoá kultúra és művészet szembeállítása a proletárkultúrával és művészettel"— írja Trockij.- Ezek az utóbbiak nem is fognak létezni, mivel a proletár rend időszakos, átmeneti jelenség. A proletárforradalom történelmi jelentősége és erkölcsi nagysága abban mutatkozik meg, hogy megteremti az osztálynélküli, valóban emberi kultúrának az alapjait."

40 Lucsanarszkij cáfolja ezt: „Nem szabad megengedni, hogy az idő rövidségére hivatkozva, korszakunk átmeneti jellegével takarózva elutasítsuk magunktól a proletariátus saját harcos művészete megteremtésének a lehetőségét."

41 A kultúra valóban „összemberi" érték, az emberiség fejlődésének csodálatos kincsestára. A fejlődésnek kivehetően megkülönböztethető szakaszai vannak, „... minden jellegzetes fejlődési szakaszt, minden fázist egy bizonyos fiktív jelzővel illethetünk .. ."

42 Ez nem mindig a legszerencsésebb jelző. Csak a közelmúlt művészetét vizsgálva is meg lehet állapítani, hogy a „polgári művészet" címszó is relatív. Mert vajon igaz-e, hogy a polgári társadalomban alkotó művészek, kivétel nélkül annak az érdekében, annak a hasznára, azt kiszolgálva hozták létre műveiket? Ezt senki nem állíthatja komolyan. A művészek függtek a burzsoáziától, hiszen az biztosította, vagy nem biztosította megélhetésüket. És ha el is fogadta a burzsoázia ezt a művé"Uo. »Uo. 40 Jl. JX. TpouKHfl: Jlm-epaTypa M peBOJUomw. MocKBa, 1923. 41 A. B. JlyHanapcKMH: II.HM.HHM H MaTepH3JiH3M. MocKBa JleHMHrpaA, 1924. 155. «Uo. 166.