Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Urbán Nagy Rozália: A. V. Lunacsarszkij — a kultúrpolitikus
szetet — sok esetben azt tapasztaljuk, hogy elutasította — , ez a művészet korántsem a burzsoázia alaptendenciáit juttatta érvényre, hanem sokkal inkább az alkotó értelmiség művészi hitvallását fejezi ki. A történelmi fejlődés jelen szakaszán minden eszközzel, tudatosan kell támogatni a proletárművészetet, irodalmat. Művelőinek tevékenységét erkölcsileg és anyagilag honorálni kell, amennyire csak erre telik az új állam erejéből. „Meghatározott osztálydiktatúrában élünk, forradalmunk proletárforradalom, bár ideáljait, végső célját tekintve az emberiség sorsának előrehaladásáért küzd" 43 — írja a népbiztos, majd hozzáteszi: „Ilyen értelemben a proletárdiktatúra művészete „proletárművészet". Harcban születik, jellege is harcos, nem is lehet más, tartalma inkább meghatározó jellegű, mint formája, értékesebb is, mert nincs idő a legmegfelelőbb és legadekvátabb formajegyek kidolgozására ily viharos és tragikus időkben." 44 Ez azonban nem zárja ki a lehetőségét annak, hogy a „proletárirodalom" is fel tud majd mutatni „magasrendű művészi értékeket". Kifejezi reményét, hogy ennek még tanúi lehetnek a vitában részt vevők. De a „proletárirodalom fogalmát" nem szabad összetéveszteni — úgymond - a „szocialista irodalom" fogalmával. Az még a jövő ténye. Ez „... összemberi, osztálynélküli, harmonikus művészet lesz, típusát tekintve valószínűleg klasszikus jellegű, olyan értelemben, hogy ebben a művészetben a megállapodott és organikusan egészséges fejlődést kifejezésre juttató tartalom a legadekvátabb formára talál". 45 A „proletárművészet" alkotója nem feltétlenül munkás származású író, vagy művész" — ismétli újra és újra a népbiztos. ,,.. . A proletárirodalmat azok az értelmiségiek művelik, akik felsorakoztak a proletariátus mellé . . . Éppen ők voltak azok, akik jelentősen hozzájárultak a proletariátus harcos ideológiája megteremtéséhez. Érthető viszont, hogy még fontosabbak lesznek azok a művészi „győzelmek" melyek az új osztályból kikerült, munkásból lett művészek nevéhez fűződnek .. ." 4Í Ez a józan, mérlegelő, nehézségekkel számoló, ideológiai kérdésekben elvi álláspontot tükröző hang eretneknek, károsnak, sőt apolitikusnak tűnt fel a Na posztu gárdája szemében. II. Vargyin, G. Lelevics, Sz. Rodov, A. Bezimenszkij, L. Libegyinszkij, L. Averbah és F. Raszkolnyikov kollektive megfogalmazott, hivatalos jellegű levelet juttattak el a Népbiztosságra, melyben kategorikusan megszabták a kultúrpolitika általuk egyedül helyesnek vélt irányát az irodalom szférájában. Nem kevesebbet követeltek, mint maximális támogatást a proletárirodalom erőinek „megszervezésére", irányelvek, rendeletek kibocsátását az irodalom fejlődésének szabályozására, egy irodalmi „Cseka" (különleges ügyosztály) felállítását, a legrövidebb időn belül. A lényeg a politikum — hirdeti a levél —, a műalkotás művészi, esztétikai kritériumai közömbösek. 47 Lunacsarszkij nem csupán ellenáll ezeknek a követeléseknek, de próbálja megvilágítani is — milyen veszélyeket rejtenek magukban. A művészi, 43 Uo. 165. 44 Uo. 96. "Uo. 110. ••Uo. 111. 47 CGopHHK. — Bonpocu Kynbtypu npH AHKTatype npo/ieTapHaia. MocKBa, 1925.
