Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Urbán Nagy Rozália: A. V. Lunacsarszkij — a kultúrpolitikus

3. viszonyunk a különböző művészetelméletekhez, irányzatokhoz, iskolákhoz és a modern törekvésekhez, ennek a viszonynak a pontos meghatározása; 4. a különböző szociális osztályok, csoportok és csoportosulások művészi tevékenységéhez fűződő viszonyunk megállapítása; 5. a művészeti örökséghez fűződő viszonyunk megállapítása; 6. művészetpolitikánk megvalósításának szervezeti biztosítása. Ezt a szabatosan fogalmazott művészetpolitikát kellett érvényesítenie a népbiztosnak és munkatársainak az előző oldalakon vázlatosan jelzett történelmi közegben, amelyből azonban szándékosan kihagytuk ama művész értelmiségiek és csoportosulásaik elemzését, akik Majakovszkij szavaival élve azt vallották Októberről: ,,Ez az én forradalmam". Ez utóbbiak a forradalomhoz való egyértelmű csatlakozásuk mellett meglehetősen heterogén, nem egyszer egymással élesen szembenálló nézeteket képviseltek. Nem volt kétséges, hogy számukra a forradalom és a politika egyben a művészet forradalmát és a politizáló művészetet jelentették, de igen eltérő módon értelmezték ezek mibenlétét. A Proletkultról és a futuristákról kell e vonatkozásban különösen szót ejtenünk. Mindkét csoportosulás egyaránt élvezte Lunacsarszkij bizalmát, aki ugyanakkor bírálta is őket túlkapásaik miatt. A két militánsan szembenálló csoport számos közös tendenciája közül a leglényegesebb, hogy egyaránt maguknak tartották fenn a művészeti élet irányítása monopóliumának jogát. Közös törekvésük—, a művészeti diktatúra már önmagában véve is elegendő volt ahhoz, hogy egymás ellen forduljanak, de ez a lényegi motívum számtalan kísérő jelenséggel párosult. A Proletkult és Lunacsarszkij 1917. október 29-én Lunacsarszkij első kulturális tárgyú nyilatkozatában egyebek között azt mondotta, hogy ,,a népnek, tudatosan vagy öntudatlanul, saját magának kell kifejlesztenie saját kultúráját... A munkások, katonák és parasztok kulturális-oktatási szervezetei önálló tevékenységükkel, mind a központi kormány, mind a törvényhatósági központok részéről teljes autonómiát élvezhetnek." (Ezt a megnyilatkozást igen sokértelműen lehetett magyarázni. Némelyek szerint a népbiztos ezzel az oktatási szovjetek felé nyitott utat, melyeket azonban a Művelődésügyi Népbiztosságnak, sok objektív körülmény miatt nem sikerült létrehoznia. Mások magyarázata szerint Lunacsarszkij a Proletkult, azaz a proletár kulturális szervezetek mint önálló testület egyesülését kívánta támogatni nyilatkozatával.) Mindenképpen tény, hogy Lunacsarszkij 1917-ben úgy gondolta: ezek a kulturális intézmények semlegesek, jóllehet meghatározott ideológiai és osztályhelyzetük van. Nem elhanyagolható körülmény ennek az álláspontnak a vizsgálata közben, hogy Lunacsarszkij ekkor már közel egy évtizede igen komolyan foglalkozott a proletárkultúra kérdéseivel és az 1917. október 16 - 19. közt lezajló proletár kulturális-oktatási szervezetek első konferenciáját Petrográdon ő szervezte meg, a petrográdi pártbizottság kulturális-oktatási tanácsának elnökeként. Itt a küldöttek háromnegyede munkás, bolsevik,