Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Urbán Nagy Rozália: A. V. Lunacsarszkij — a kultúrpolitikus

illetve bolsevik szimpatizáns volt. Az értelmiségiek között mensevikek is képviseltették magukat. A konferencián megválasztott proletár kulturális-oktatási szervezetek központi bizottsága tagjai közé Lunacsarszkij, F. I. Kalinyin, Krupszkája, Larisza Reisner tartozott. A bizottság Krupszkáját az iskolai, LebegyevPoljánszkijt az irodalmi szakosztály szervezésével bízta meg. Az Októberi Forradalom előtt egy héttel alakult szervezetbe választott vezetők közül Lunacsarszkij, Kalinyin, Krupszkája és Lebegyev-Poljanszkij október után a Művelődésügyi Népbiztosság apparátusába kerültek. Krupszkája ezután kívül maradt a Proletkulton. A konferencia határozattá emelte, hogy tevékenységüket alávetik a párt irányításának, ugyanakkor a gyakorlatban ugyanúgy védelmezték függetlenségüket a szovjet kormány-intézményektől, ahogyan azt az Ideiglenes Kormány alatt tették. A Petrográdi Proletkult féltékenyen őrködött autonómiája felett. Mivel ez a szervezet volt az első és szervezeti vonatkozásban bizonyos ideig egyetlen olyan kulturális erő, amelynek az új kormánnyal aktív kapcsolata volt, a Művelődésügyi Népbiztosság megadta számára a népbiztossági szakosztály státuszát és lehetőségeit az önálló szervezeti és politikai jog elismerése nélkül. 1918 januárjában az „önálló proletár kulturális-oktatási szervezetek alszakosztálya" néven, élén F. Kalinyinnal alakultak meg az Állami Oktatási Bizottság novemberi határozata alapján. Ez az „alszakosztály" összekötő szerepet játszott a Népbiztosság és a Proletkult Központi Bizottsága között, tökéletes összhangban dolgozva együtt az utóbbival. A Moszkvában megalakult Proletkult-szervezet központi alakja A. A. Bodganov lett, aki nem csatlakozott a bolsevik párthoz Október után sem. Az első moszkvai konferenciát 1918 februárjában tartották meg. A résztvevők száma 288 fő volt. A moszkvai konferencia a petrográdi szervezet nyomán teljes autonómiát követelt és önálló „osztálytömegszervezetnek" kiáltotta ki magát. Elkülönülésüket a szovjet kulturális és oktatási szervektől azzal indokolták, hogy azok nem tükrözik megfelelően a proletariátus osztályszempontjait. A Proletkult káros nézeteinek a csíráit már az októberi konferencián fel lehetett fedezni. Többen kifejezésre juttatták azokat a nézeteket, hogy a múlt egész kultúráját polgárinak kell bélyegezni és az „mint olyan" — a természettudományos és a műszaki szakértelem kivételével — életképtelen. A proletariátusnak — hangoztatták — a munkát a régi kultúra lerombolásával kell kezdenie, az új művészetet pedig közvetlenül a forradalom után kell megalkotnia. E markáns tételek képviselői a kultúra minden szférájában ellenezték az együttműködést a „polgári szakemberekkel, az értelmiségiekkel", és így szembekerültek Lunacsarszkij irányvonalával. A népbiztos 1918 elején „színházi munkásgyűlést" szervezett, amelyre hivatalosak voltak a „polgári szakemberek" is. A Petrográdi Proletkult megtagadta a gyűlésen való részvételt. Saját ülésükön, melyet a téma megvitatására hívtak össze, a Petrográdi Proletkult vezetője, Lebegyev-Poljánszkij egyértelműen kijelentette, hogy a kulturális kérdésekben a teljes hatalmat a proletkult szervezeteknek kell képviselniök. Felkérték Lunacsarszkijt: terjessze elő a proletár kulturális szervezetekről vallott elképzeléseit, és amennyiben ezek összeütközésbe kerülnének a petrográdi proletárok céljaival, a Pro-