Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Urbán Nagy Rozália: A. V. Lunacsarszkij — a kultúrpolitikus

képzelhetőnek, hogy Oroszországban ténylegesen győzelmet arasson a szocialista forradalom. Szerinte Lenin „kegyetlen kísérletet hajt végre, amelyet előre sikertelenség fenyeget."

12 Gorkij a proletárdiktatúra jelszavával a „demokrácia egységének" jelszavát állította szembe. Elméleti tézisének indoklását a parasztság pszichológiájának vizsgálatával próbálta igazolni. Ügy vélte, hogy a paraszti pszichológia szervesen ellenkezik a városi munkásság eszméivel és végső céljaival. A munkás-paraszt hatalom helyett a munkások és a „demokratikus értelmiség" egységét és szövetségét hirdette meg. Ebben a kérdésben majdhogynem eljutott addig a téves tételig, hogy a művész és a műszaki értelmiség hivatott a forradalom vezető szerepére. Csak 1918 nyarától figyelhető meg Gorkij politikai nézeteinek lassú tisztázódása. „. .. A bolsevikok? Képzeljék el, — ugyancsak emberek . .. Legjobbjaik - nagyszerű emberek, akikre idővel még büszke lesz az orosz történelem, az önök gyermekei és unokái csak csodálni fogják energiájukat... Azt mondom, hogy nem tudom, milyen eredményekre is vezet majd végül politikai tevékenységük, de pszichológiailag a bolsevikok máris hatalmas szolgálatot tettek az orosz népnek, elmozdították a tömegeket a holtpontról, és az egész népben felébresztették a valóság iránti aktív érdeklődést, amely nélkül ez az ország elpusztult volna .. ."

13 Miután az eszer terrorista Kaplan Lenin életére tört, szeptember 4-én Gorkij hosszas beszélgetést folytatott Lunacsarszkijjal. Itt kifejezésre juttatta, hogy a Szovjet Köztársaság vezetői elleni terrorista fellépések „arra ösztönzik, hogy véglegesen becsületes együttműködést kezdjen" a bolsevikokkal.

14 Meg kell említenünk, hogy Lenin és Lunacsarszkij maximális támogatást nyújtott Gorkijnak, mindvégig abban a reményben, hogy a nagy írónál a „forradalommal való szembenállás" csupán időszakos jelenség, és kikerülve az izolált körből, megismerkedve az országban végbemenő eseményekkel, Gorkij, együtt fog haladni velük, részt kíván venni az új művészetek létrehozásában, így is történt. Gorkij, még mielőtt elutazott volna 1921-ben Olaszországba gyógykezeltetni magát, már széles körű szervező munkát és propagandatevékenységet fejtett ki az értelmiség körében. A népbiztos Lunacsarszkijnak oroszlánrésze volt abban, hogy az értelmiség az új hatalom művészeti élete beindításában részt vállalt. Csukovszkij írta: „Anatolij Vasziljevics mintha csak arra született volna, hogy ezt a feladatot ragyogóan teljesítse. Személyében a szovjet hatalom, létezésének első percétől kezdve, előttünk, a forradalomelőtti gondolkozású értelmiségiek előtt a legvonzóbb formában bontakozott ki. Egyszerűen nem lehetett tagadni, mennyire imponáló volt Anatolij Vasziljevics olvasottsága, képzettsége, a világirodalom és művészet irányainak, útjainak részletes ismerete, a művészeti és a filozófiai kérdésekben való jártassága .. ."

u A moszkvai értelmiségieknek a népbiztossal történt első találkozásáról L. I. Prozorszkij színész szavait idézhetjük: „És akkor a munkás-komisszár, " HoBaa >KH3Ht>, 1917. 10(23). HoaGp*. "HoBafl )KH3Hb, 26 Man 1918. ,4

H3flecTMH BU.MK, 10 ceHTHÖp» 1918. 14 MyKOBCKHH: M3 BocnoMMHaHMfl. MocKBa, 1959. 326-327.