Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Urbán Nagy Rozália: A. V. Lunacsarszkij — a kultúrpolitikus

hatalom ellen dolgozott és minden tudását a szocialista építkezés ellen használta és alkalmazta.

1 Ez az álláspont az értelmiséget differenciálatlanul, egységes, monolit ellenséges erőként akarja beállítani. Legalább annyira helytelen ez, mint a másik nézet, amely túlértékeli a régi értelmiség szerepét. Igen elterjedt az a téves felfogás, miszerint a burzsoá értelmiséget kényszerítették arra, hogy szolgálja a proletárdiktatúrát, hiszen kiadták a jelszót: ,,aki nem dolgozik, ne is egyék".

2 Ezek a nézetek, noha szovjet kutatok tollából láttak napvilágot, szinte támogatják a polgári ideológusok torzító, ellenséges tételeit. Lenin mindvégig hangsúlyozta, hogy csupán erőszakkal, kényszerítő eszközökkel semmit nem lehet elérni, az értelmiséget morálisan kell elhódítani a burzsoáziától. Ez volt a párt kultúrpolitikai vonalának alapelve az értelmiséggel folytatott viták és csatározások hosszú időszakában. Ezt az irányvonalat képviselte a maga területén Lunacsarszkij is, aki az új művészetet, az új irodalmat, az új kultúrát a múlt öröksége legjobb, legnemesebb hagyományainak felhasználásával kívánta megvalósítani, a tömegek általános kultúrszínvonalának emelése és a szocialista művészet kibontakoztatásának egyidejűségében. Ha csupán az ő következetes álláspontját követjük nyomon, akkor is cáfolni tudjuk a nyugati ,,szovjetológusok" népes csoportjának egységes vádját, hogy az Október utáni évek az orosz értelmiség Golgotáját jelentették. Cáfolni tudjuk L. P. Edwards fejtegetéseit,

3 miszerint ,,a forradalom első és legfontosabb szimptomája az értelmiség meggyőződésének változása". Az Októberi Forradalmat szerinte (és nézeteinek követői és továbbfejlesztői szerint) az értelmiség robbantotta ki és vitte győzelemre. G. S. Counts ugyanakkor kifejti, hogy bár Lenin „egészében megvetette az értelmiséget, mégis az általa kidolgozott forradalmi elmélet biztosította az értelmiség vezető szerepét". Csak később váltak szét — szerinte - az értelmiség és a bolsevikok útjai.

4 Lenin és Lunacsarszkij is mindenekelőtt azt tűzték ki célul, hogy az értelmiség saját tudományos adataitól meggyőzve, saját erkölcsi felelőssége tudatában csatlakozzon a szovjet hatalomhoz és úgy alkosson az új hatalom érdekében. Lunacsarszkij szerint a művészetek szférájában nincs helye a parancsolgatásnak. Ezt írja egyhelyütt: „Ha néhány esetben cenzúrához is kell folyamodni, mindenképpen lelkesedés nélkül, végső esetben tesszük ezt ... Nem vagyok hajlandó a Művelődésügyi Népbiztosságból vezényelni I mű vészetet és mindig is ellene leszek az ilyesminek ... A művészetben semmiképpen nem szabad parancsokat osztogatni.. ."* Milyen konkrét történelmi közegben fogalmazta meg a népbiztos a művészet politikával kapcsolatos elképzeléseit? Október a művész-értelmiségiek számára is, akik a társadalomnak csupán egy számban elenyésző rétegét képez1 M. A. ripouKo: O pojiH HHTe.UHieHu.HH B COBCTCKOM ooiuecTue. MocKBa, 1953. 1 M. E. KpyuKo: OoocHOBaHHe B. H. JICHHIIMM no IUTHKH ÍIPHB.TCMCHHH 6yp>Kya3Hofl HHTe;uiHreHu.HH K couna.iHCTHHecKOMy cTpoHTeJibCTBy (1917 -1920). YseHue 3aiiHCKH Bo.irorpaACKoro HHcnnyra. Bun. 22. Bojirorpaa, 1967. A. T. KOTOB: rioöeAa BeaHKofl OKTHŐpbCKOH COU.Ha,1HCTH*ieCKOH peBO.lKHlHH H lipOŐJKÍMa HCnOJlKJOBaHHH CT.I|>"|| HHTe/iaHI tiinHH yMeHueaanucKH BeaopyccKoro rocHHCTHTyTa 0H3KyabTypbi. Bwn. 2. MHHCK, 1958. J L. P. EDWARDS: The Natural History of Revolution. Chicago, 1927. 38. 4 G. S. CouwT*: The Challenge of Soviet Education Cambridge, 1966. 12. 4 JlirrepaTypHoe HacaeacTBo MocKBa, 1970. T. 82. 409.