Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Illés László: A proletárirodalmi szövetségi politika ellentmondásai
levelét" Barbusse-höz, szintén még 1930 nyarán, a konferencia előkészítése idején, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy ezt az újra és újra felbukkanó, „elintézhetetlennek" látszó problémát elhárítsa a „proletár világirodalom" stratégiáját kitűzni szándékozó konferencia útjából. Itt az alternatíva felállítása, ha lehet, még élesebb: „Az egész világon egyre jobban kiéleződő osztályharc egyre világosabban vonja meg a két kibékíthetetlen tábor közötti határvonalat — írják a levél szerzői. — Ebben a harcban nincsen helyük azoknak, akik két tábor között ingadoznak. Mindenki számára élesen fel van vetve a kérdés: kivel tartasz? A proletariátussal, vagy a proletariátus ellenségeivel? Erre való tekintettel... a forradalmi írók kötelességüknek tartják, hogy a következő nyílt kérdéssel forduljanak Hozzád: Velünk vagy-e harcunkban, vagy ellenünk fordulsz? Kitérő válasznak nincs helye!"** Közvetlenül a konferencia megnyitásakor jelent meg Bruno Jasienski cikke az Internationale Presse-korrespondenz-ben, s itt a francia kérdés szakértőjének tartott szerző ismételten éles bírálatban részesítette Barbusse-t, aki a „kispolgári, pacifista és szociáldemokrata ideológiák képviselőjének szintjére süllyedt le". Jasienski azt a reményét fejezte ki, hogy a konferencián végül mód nyílik majd a vitás kérdések rendezésére. 85 Azonban Harkovba sem Barbusse, sem képviselői nem jutottak el; csupán egy levél érkezett, amely a munkásosztály ügye melletti elkötelezettségről vallott, és a proletárirodalom pontos fogalmi meghatározását sürgette. 8 * Ez a dokumentum is a szocializmust szolgáló irodalom teljesebb és távlatosabb lehetőségeit kutatta, ennek kiküzdését szorgalmazta, s nem volt képes e lehetőségeket felismerni a FINSz programjában. A konferencián szenvedélyes vita tört ki Barbusse levele körül, a vélemények - érthetően — a mérsékeltebb elutasítástól a teljes elítélésig hullámoztak. Noha a Nemzetközi Szövetség már korábban nagyon valószínűen a Komintern állásfoglalása nyomán elhatárolta magát Gábor Andor szektás, ultraradikális megnyilatkozásától, leváltották a Die Linkskurve szerkesztő bizottságából és noha a konferencia idején Gábor a Szovjetunióban tartózkodott, nem vett részt a harkovi ülésen, hanem a Kaukázusban tett utazást. A vita során többen elítélték Gábor cikkét, de nem kevesebb keserűséggel szóltak Barbusse szerkesztőségi politikájáról. A vita, amely látszólag Barbusse személyéről, egyéni kultúrpolitikai vonaláról szólt, végül is a proletárirodalmi mozgalom kardinális kérdésévé vált: a bezárkózás vagy a népfrontpolitika, a szektarianizmus vagy a szövetségi politika vízválasztójává, még akkor is, ha a jövőbe mutató helyes megoldás, mint annyiszor, itt is a tertium datur lett volna: a következetesen marxista szellemiségű, és ugyanakkor az összes lehetséges szövetségest egyesítő irodalompolitika. A Komintern Végrehajtóbizottsága képviselője, Szerafima Hopner felszólalása éppen ebben az irányban mozgott, midőn kijelentette: „Mindent meg kell kísérelnünk, hogy segítséget nyújtsunk Henri Barbusse elvtársnak, hogy kilépjen eltévelyedéséből; nem szabad igazságtalanul megsértenünk és eltaszítanunk M : Nyílt level Barbusse-höz. Sarló és Kalapács, 1930. 6. sz. 65. ** BKCNO JASIENSKI: Zur Plenartagung des Internationalen Büros für revolutionäre Literatur Inprekorr, 7. Nov. 1930. Nr. 93. 2284. "LWSh 265-268.
