Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Illés László: A proletárirodalmi szövetségi politika ellentmondásai

őt, mint azt egyes elvtársak megkísérelték. Az úgynevezett baloldali taktika Henri Barbusse elvtárssal kapcsolatban abban áll, hogy őt itt, ezen a plénumon politikailag ki akarják végezni, — és ez elvtársak, balos radikalizmus, amely úgy hasonlít a jobboldali elhajlásra, mint egyik tojás a másikra. Mindkét elhajlás azért veszélyes, mert eltaszítja tőlünk a tömegeket."

8

'

7 Feltűnő ugyanakkor, hogy a konferencia záróokmányaiban a francia kérdésről a Komintern irányvonalától lényegesen eltérő, mondhatnánk: azzal ellenkező megfogalmazások szerepeltek Barbusse-ről és lapjáról. „Ahelyett, hogy a kispolgári intelligencia radikálisan hangolt rétegeit a proletariátus oldalára vonta volna, — szólt a Monde-ról hozott határozat — Barbusse öntudatlanul is hagyta magát a burzsoáziától kihasználni, s hagyta, hogy nevét kompromittálják. A Monde jelenlegi formájában egy a proletariátussal szemben ellenséges ideológia hordozója, akadály a forradalmi és proletárirodalom megteremtésének útjában, Franciaországban." A határozat a továbbiakban felkéri Upton Sinclairt és Makszim Gorkijt, hogy vegyék le nevüket a szerkesztőbizottsági listáról.

88 Ez esetben ugyanannak a jelenségnek vagyunk tanúi, mint a Rapp és a párt kultúrpolitikai vonala közötti diszkrepancia során: a proletárirodalom nemzetközi szövetségének politikája szektás irányban eltért a Komintern útmutatásától, a FINSz „túlteljesítette", azaz eltorzította azokat az elveket, amelyek eltérően az általános politikai vagy pl. a szakszervezetekkel kapcsolatban vitt vonaltól, dialektikusabbak és hajlékonyabbak voltak, és éppen ezért alkamasabbak a szövetségi politika pozitív kibontakoztatására. A konferencia lezajlása utáni sajtóközlemények tükrözik is némileg azt a bizonytalanságot, amely a kérdés megoldatlanságából származott. Az Inprekorr cikke változatlanul bírálja Barbusse vonalát, de nyomatékosan kiemeli, hogy ugyanakkor „Gábor Andor a Die Linkskurveban közzétett cikkeben a Nemzetközi Iroda instrukcióival szemben Barbusse-t, mint árulót kezelte. Barbusset azonban nem lehet azonosítani úgymond — az ellenforradalmárrá vált Panait Instratival." Sőt, a cikk megállapítja, hogy a Monde legutóbbi számaiban változást lehet észlelni, írások szólnak a munkásosztály osztályharcos egységfrontjáról, több anyag jelenik meg a Szovjetunióban folyó épitőmtmkáról, remény van I hibák kijavítására.

89 Madarász Emil hasonlóan vélekedik a magyar emigráns csoport képviseletében: „Ellentmondott a büro irodalompolitikájának, amikor Gábor Andor elvtárs a német szövetség lapjaban személyében támadta meg Barbusse-t, akit az ellenforradalmi Panait Instratival egy sorba állítani nem szabad és nem lehet. Aki ezt megteszi, az arról tesz bizonyságot, hogy vagy nincs tisztában a nemzetközi forradalmi proletárirodalom alapvető stratégiai kérdéseivel, vagy ellentétben áll ezekkel."*

0 "Uo. 29. ••Resolution über die Zeitschrift Monde. LWSh. 120 121 Orosz eredeti kézirata: ApxuB AH CCCP. $ 358. No 628. - Gorkij neve az 1932. dec. 10-i 236 számon szerepel utoljára. •»Die Tagung des Erweiterten Plenums des Internationalen Büros für revolutionäre Literatur. Inprekorr, 14 Nov 1930. Nr. 96. 2374-2375. •• m. e.: A forradalmi irodalom nemzetközi irodájának konferenciaia. Sarló és Kalapács, 1930. 12. sz. 62-63. Hiti