Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Illés László: A proletárirodalmi szövetségi politika ellentmondásai
A baloldali szürrealisták, a populisták, az anarchizmussal érintkező mozgalmak tarka kavargásától élesen elváltak írói tekintélyben és eszmei értékeikkel olyan egyéniségek, mint Romain Rolland vagy Henri Barbusse, akik jóllehet nem váltak proletárírókká, s még oly mértékig sem azonosultak a Forradalmi írók Nemzetközi Szövetsége programjával, mint a harkovi konferencián is jelenlevő Louis Aragon vagy Vaillant-Couturier, de műveik demokratikus progresszív szellemiségével objektíve szolgálták a haladó társadalmi erők, az FKP ügyét s magatartásuk példájával sok értelmiségit vontak oly politika közelébe, amely egy adott történelmi pillanatban, a harmincas évek közepén meg tudta valósítani a népfront-hatalmat. A sajátos francia viszonyok közepette Barbusse nem látott lehetőséget arra, hogy proletárirodalmi szervezetet lehessen létrehozni. Az 1927-es moszkvai konferencián elhangzott fejtegetései során is inkább egy lazább szervezetű, haladó irányvonalú mozgalom lebegett szemei előtt, 73 hasonló gondolatmenetet vázolt fel a szovjet irodalmi sajtónak átadott egyik tanulmányában. 74 A moszkvai konferenciáról visszatérve Johannes R. Becher Németországban egy év múlva megalakítja a Bund proletarisch-revolutionärer Schriftsteller szervezetét, s valamivel később útnak indítja a proletárirodalom egyik legjelentékenyebb folyóiratát a Die Linkskurvét; Barbusse viszont lemond arról, hogy csoportot alakítson, de szintén lapalapításba kezd és így jelenik meg 1928 júniusától több mint egy fél évtizeden át folyóirata, a Monde. 75 A Monde színes, változatos tartalommal szolgált olvasóinak, lényegében a Németországban oly nagy népszerűségnek örvendő Arbeiter-Illustrierte Zeitung (AIZ) entellektüel változata volt; nem elsősorban a munkásolvasókhoz, hanem inkább a kispolgári értelmiségiekhez szólt. Egészen bizonyos, hogy Barbusse lapja nem volt marxista, irányvonala nem is volt nagyon határozott. A jobboldali szociáldemokrácia képviselői, Vandervelde, Renner ugyanúgy megjelenhettek hasábjain, mint Hendrik de Man, avagy Trockij. Cikksorozatban elmélkednek szerzői a „szocializmus tudományos válságáról", taglalják Briand „Pán-Európa" tervét. A szocialista gondolat „szemérmes" képviseletéről beszélhetünk csak a Monde-ban; jól jellemzi ezt az az ankét is, amely 1928-29-ben hasábjain folyt a proletárirodalom mibenlétéről, s amely ily kérdésekkel indult; „Hiszi-e, hogy a művészi és irodalmi termelés tisztára egyéni jelenség? Nem gondolja-e, hogy azoknak a nagy áramlatoknak a visszfénye lehet, vagy kellene lennie, melyek az emberiség közgazdasági és társadalmi fejlődését meghatározzák? Hisz-e olyan irodalom és művészet létezésében, mely a munkásosztály aspirációit fejezi ki? Kik a fő képviselői ön szerint? 7 * Látható a kérdések feltevéséből, hogy Barbusse 7 " MOKAVHapOAH.'IH KOH<t>CpeHllHH IipO^eTapCKMX M pOBOJIIOUHOMMUX IIHCaTCiefl. Ha JIHTepaTypHOM nocry, 1927. 21. 85-87. - 1927. 22. 3—5. 7, AHPM Bapőioc: O peBOjnoiiHOHHoil xyAowecrBexHOH Kyjibrype. PeBOJiiouHfl H Ky;ibTypa, 15. Hoaőpa 1927. 1. 54-55. 71 A havonta megjelenő, nagy formátumú folyóirat irodalommal, művészettel, a tudomány és a társadalom kérdéseivel foglalkozott. A szerkesztőbizottságban Barbusse-ön kívül helyet foglaltak többek között: Albert Einstein, Maxim üorkij, Miguel de Unamuno, Upton Sinclair, Leon Weerth. n A szöveget a Munka, 1928. 2. sz. (október), 32 33. lapján történt közlés alapján idézzük.
