Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Illés László: A proletárirodalmi szövetségi politika ellentmondásai
az 1930—31 folyamán a Pravdában megjelent és a Rapp irányvonalát sajnálatosan a párt képviseletének feltüntető számos írás közt is akad olyan, amely felidézi a húszas évek elejének emlékét: „A proletariátus nem taszíthatja el magától azokat az embereket, akik még nem léptek teljesen a proletár útra. Határozottan leküzdve a burzsoá tendenciákat, a tegnapi útitársakat szövetségesekké kell átformálni, a mai szövetségest pedig holnapra a szocialista állam építő támaszává!" 53 Mindezzel szemben a Rapp, amely a 30-as évek elejére kiküzdötte magának a hamis szerepet, mintha a párt vonalát vinné az irodalomban, tudni sem akart arról a gyakorlati tapasztalatról, hogy a szovjet társadalom fejlődésének folyamatában a szövetségesek fokozatosan közelednek a párthoz és a munkásosztály ideológiájához. Ha meg is engedték, hogy egy korábbi periódusban az útitársak ,,a szovjet hatalommal együttműködni kívánó kispolgárságot képviselték", az új szakaszban, a rekonstrukciós periódusban, „az osztályharc élesedésének szakaszán" nem e folyamat meggyorsulását vélték észlelni, hanem ellenkezőleg, úgy vélték, hogy ez a történelmi periódus e rétegek ideológiai elbizonytalanodásához, reakciós megingásukhoz vezet, és így is kell bánni velük. 54 A párt vezetői részéről oly sokszor ostorozott „kommunista gőg" jelei kezdtek megmutatkozni, „baloldali útitársi írói elemekről" tettek niilitést, 55 s nemzetközi szemhatárról tekintve rájuk, így szólt róluk a Forradalmi Irók Nemzetközi Irodájának főtitkára: „A polgári intelligencia és ezen túl a kispolgárság egy része a forradalmi proletariátus felé keres kiutat tarthatatlan helyzetéből. Az irodalomban ez úgy mutatkozik, hogy nemrég még tőlünk nagyon távol álló írók tesznek szerelmi vallomásokat a Szovjetuniónak és ajánlják fel magukat a proletárirodalomnak. A helyzet országonként, a válság mértéke és a proletariátus ereje szerint más és más, de a plénumnak elvben és gyakorlatban általános érvényű választ kell adnia a kérdésre, milyen mértékben kell és milyen formában szabad elfogadni a felajánlkozást, hogy és hol kell felhasználni az új szövetségeseket."** E minősítések nem egyszerűen sértőnek tetszenek a szövetséges rétegekkel szemben, hanem hátterükben stratégiai hibák húzódnak meg. Egy oldalról fokozódott a hiedelem, mintha az osztályharc élesedne, 57 másrészt növekedett a félelem, hogy az ellenség behatol a mozgalom saját soraiba is, 5 " s e pszichózis ! \ igleges elhatárolódás (trtsd elszigetelődés) állapotába taszította a proletárirodalmi szervezetet. M 3a npojiCTapcKy» nirrcpaTypy. ílpaiua, 19. anpe,iH 1931. N» 108 (4913). 2. "O iionyTHHsecTBe H CONXIHMMCCTBC. Ha jiMTcpaTypHOM nocry, 1931. 26. 1—6. M B nopn.ii ce caMOKpMTMKM. JlnTcpaiypHa» raaera, 22 Honopa 1931. N» 63(162). 1. *• ILLEM BÉLA: A Forradalmi Irók Nemzetközi Irodájának kibővített plénuma. Sarló és Kalapács, 1930. 55-56. "•Csak az osztályharmónia «édesajku énekesei* és a «békés belenövés* hírhedt elméletgyártói képzelődhetnek arról, hogy az osztályharc mar elhalt a Szovjetunióban s hogy az osztályharc összes kérdéseit mar le lehet venni a napirendről* — írja vezércikkében egy tekintélyes folyóirat. — Eo.ibuieBHCTCKHtt oi ont» no onnopTymuMy. EojibuieBHK, 31. OKTMŐpx 1931. Nt 19-20, 1-9. M «A burzsoá ideológia nyomása, az osztályharc kiéleződése nemcsak az útitársi réteg jobboldalán mutatkozott meg, (ahol is több író a burzsoázia ügynökévé vált), hanem e réteg balszárnyán is, sot magának a proletanrodulomnak ismeretes szféráiban it. — O nonyniMMecTBe M coKBHHiecTBe. Ha JiMTepaTypHOM nocry, 1931. Ss 26. 1—6.
