Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Illés László: A proletárirodalmi szövetségi politika ellentmondásai

A harkovi konferencia összetétele jól jellemzi a kialakult helyzetet. Az öszszes résztvevők 85%-a párttag volt,

58 a baloldali, de pártonkívüli írókat, azaz a nemproletár írókat egyedül Ernst Gläser képviselte, s ezt a konferencia krónikása mint értékes eredményt könyvelte el.*

0 Igaz, a tényt, hogy sem Oskar Maria Gráfot, sem Dos Passost, Bertolt Brechtet nem hívták meg, egy másik krónikás „sajnálatos szervezési hibának" minősítette.*

1 Valószínűleg azonban mégsem szervezési hibáról volt szó, ezt bizonyítani látszik a konferencia általános irányvonalán túl két konkrét megnyilatkozás. Az egyik a Rapp képviseletében fellépő Csumandrin szájából hangzott el még a tanácskozáson. A felszólaló az egyetlen baloldali, pártonkívüli nemproletárírót megleckéztette amiatt, hogy kívül maradt a Bundon, ezt komoly hibának minősítette, s az író feladatául szabta: lépjen be haladéktalanul a szervezetbe, mivel kívül állni, ez azt jelenti: távol marad a tömegmozgalomtól.*

2 Egy másik résztvevő, az ukrán delegáció vezetője, Oleg Mikityenko pedig a harmincéves évfordulóra írt visszaemlékezésében minősíti komoly eredménynek azt, hogy a delegátusok túlnyomó többsége országa kommunista pártjának képviseletében jelent meg Harkovban.

63 A csak párttag írókból álló proletárirodalom képzete a szövetségesek és tartalékok nélkül megvívható osztályharc hibás politikai stratégiájából származott. Az ukrán proletárírók egy másik képviselője, Ivan Kirilenko arra hívja fel a nyugati proletár és forradalmi írók figyelmét a harkovi konferencián, hogy a fasiszta fronttal a munkásosztályból származó írók frontját kell szembeállítaniuk.*

4 A harkovi konferencia fő napirendi pontjának, a háborús veszélyről szóló referátumnak az előadója, Johannes R. Becher teljes elméletét fejtette ki e végső kiéleződésnek az adott időpontban, kizárva az átmenetek lehetőségét, amelyet a húszas évek elején a politikai vezetés nagyon is a középpontba helyezett. „A világ a proletárforradalom és a fasizmus közötti döntő harc előtt áll" - mondotta Becher. — ,,A polgári demokrácia romokban hever. A Szovjetunió mellett vagy ellen, ez most a kérdés, amely mint a robbanóanyag, minden korábbi kapcsolatot széttép. A háború elkerülhetetlenségének kérdése áll most a polgári irodalom előtt. A semlegesség számára nincs hely. Az irodalomban az ingadozó elemek eltolódása megy végbe. Részben erősödik a fasiszta tábor, amennyiben követőink egy része hozzájuk csatlakozik. Másrészt növekszik a velünk azonosan gondolkodók száma, ezek hozzánk csatlakoznak és ezzel az irodalom előtt felmerül a kérdés: fasizmus vagy tanácshatalom?"*^ Becher érvelésében mindaddig nem lehet hibát találnunk, amíg a veszélyekkel terhes korban az eszmei tisztázódásért, határozott ideológiai állásfoglalásért küzdött, és erre buzdított másokat is. *• AH Ma-retina: MewAyHapoAHoe ooveAMHeHHe peBOJiiouHOHHbjx nHcaTcien, JlHTcpaTypHa« .mim muciim MocKBa, 1934. T. 7. 82 — 92. "M. C. >KMBOB: riepoM no Bpary. MocKBa, 1931. 40. LOTTE SCHWARZ: Die internationale Konferenz revolutionärer Schriftsteller Kämpfende Literatur Moskauer Rundschau, 23. Nov. 1930. Nr. 47 (81). 8. •LWSh. 193. "Oner MMKirreHKo: MepBOHHÜ iHTepHauionaji .liTepaTypM. BcecBiT, 1961. Sa 2. 78 -81. ••LWSh. 168. •*Uo.