Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Illés László: A proletárirodalmi szövetségi politika ellentmondásai
cióharcok mind az elvi alapok gyengeségéről tanúskodtak. A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy még az oly ellentmondásos irányzatú és tartalmú harkovi konferencián is történtek kísérletek a Rapp irányvonal korrigálására, noha a dolog természetéből kifolyóan inkább csak a nemzetközi szervezet munkája vonatkozásában. Emlékeztetnünk kell S. Hopner, a Komintern VB képviselőjének felszólalására, aki nyomatékosan figyelmeztette a Rappot és a FINSZ-et: ,,A harcban, elvtársak, tartózkodni kell mindenféle demagóg kirohanástól, személyes támadásoktól, az efféle megnevezésektől, hogy fasiszta, áruló, dezertőr, olyan írókkal szemben, akiknek forradalmi érzületéhez nem fér kétség. Árt munkánknak, ha a pártmunka módszereit és normáit mechanikus módon átvisszük a széles tömegszervezetekre, s főleg az irodalmi szervezetekre. Károsnak tartjuk, hogy mindazokat a normákat, amelyek pártunk, a proletárforradalom élcsapata életét meghatározzák, átvigyük az oly széles szervezetekre, mint a forradalmi irodalom szervezete." 48 Ugyanakkor figyelmeztette a proletárírókat Hopner, hogy nem szabad válaszfalat emelni a közeledők elé; Ivan Kirilenko a külföldi kispolgári írókkal szemben tapintatos és érzékeny magatartást tanácsolt; Komját Aladár pedig a kispolgári és paraszti elemek megnyeréséről, vagy semlegesítéséről szólt. 4 * J. F. Zsiga, a Kuznyica képviselője szemére vetette a Nemzetközi Irodának: a szovjetunióbeli útitárs-írókat eddig nem igyekezett bevonni a munkába, noha „ezek is készek harcolni a fasizmus és szociálfasizmus ellen." 50 Külön figyelmet érdemel a harkovi konferencián A. Fagyejev felszólalása, aki láthatóan alaposan átértette saját proletárírói tapasztalatából a kérdés lényegét, tiltakozott az ellen, hogy a gyarmati országok forradalmi irodalma elé teljesíthetetlen követeléseket állítsanak. „Nem a mi feladatunk mondotta a továbbiakban - , hogy számos útitársat a burzsoázia karjaiba kergessünk. Ellenkezőleg, az a feladatunk, hogy minél többet elszakítsunk közülük a burzsoáziától, és magunkhoz kapcsoljuk őket. Bírálnunk kell úgymond — az útitársak irodalmi munkásságában jelentkező polgári-kapitalista vonásokat, de egyszersmind határozott harcot kell folytatnunk a „balos" frázisokkal szemben, midőn az útitársakat kivétel nélkül a burzsoázia táborába számítják és eltaszítják őket tőlünk." 51 Még a konferencia záróokmányába is bekerült olyan megfogalmazás, miszerint opportunizmusnak bizonyult az az ultrabaloldali tendencia, amely a szektásság formáját öltötte, s úgy vélte, hogy a proletariátus forradalmi szövetségeseinek irodalmi átnevelésében való részvételt s a velük folytatott munkát vissza kell utasítani. 52 Sőt, még való irtózásból, a kispolgári anarchizmusból. Emberek, akik nem tanultak meg írni ... a „munkásosztály szellemi vezérei" posztjára próbálják feltolni magukat". - A cikk az Izvesztyijában jelent meg eredetileg, az idézet a német átvétel alapján: MAXIM OOBEI: Noch immer geht es um das Können ! Die neue Bücherschau, 1929. N° 10. 521 527. Magyar közlés: MAXIM QOBKIJ: Irodalmi tanulmányok. Bp. 1950. 211 -218. • LWSh. 31. • Felszólalás a harkovi írókongresszuson. 1930. nov. 12-én. KOMJÁT ALADÁB: összegyűjtött Művei. Bp. 1957. 372. »•LWSh. 198. "LWSh. 184. 185. • Ergebnisse der 2. Internationalen Konferenz LWSh. 4.
