Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Illés László: A proletárirodalmi szövetségi politika ellentmondásai

tizánsok legértékesebb erőit csakis nyílt és kíméletlen harc útján nyerhetjük meg és kapcsolhatjuk magunkhoz, s nem azáltal, hogy elfedjük ^arculatunkat, s kedvükért az ő álláspontjukra helyezkedünk."

29 A későbbi események bebizonyították, hogy ez túlzó és helytelen álláspont volt, a németországi osztályharc bonyolult irodalmi frontján sem volt azonos az elviség végsőkig feszítése (és ezzel eloldása a küzdelem konkrét feltételeitől) a teljes eredmény elérésének bizonyosságával; a cél érdekében vállalt kompromisszumok bizonyosan alkalmasak lehettek volna a Bund hatókörének szélesítésére és ezzel tömegbefolyásának növelésére. A magyar proletárírói szövetségben sem volt más a helyzet; mint Botka Ferenc megállapítja: ,,a Sarló és Kalapács közleményei a forradalmi, kispolgári írók megítélésében, értékelésében főleg azt hangsúlyozzák, ami a közeledés útjában áll, ami elválaszt, s nem keresik azokat a pontokat, amelyek az együttműködést szolgálnák, szorgalmaznák."

30 Ez az elzárkózó magatartás még a forradalom idejéről ismert. Nagy Lajos a teljes polgári irodalom kiiktatását követelte,

31 Uitz Béla pedig kijelentette: „A proletárdiktatúrának csak a forradalmi szociális világnézetű művészetre lehet szüksége. A többiek álljanak félre a diktatúra alatt, — világnézetük nincs, vagy ha van, úgy ez kapitalisztikus."

32 Az emigrációból nem kevesebb élességgel folyt a harc az itthoni magyar irodalom legkülönbözőbb irányzatai és áramlatai, személyiségei ellen; tanújelei ennek a Sarló és Kalapács hasábjain megjelent írások, közülük is szomorú hírnévre tett szert A magyar proletúr irodalom plattformtervezete ™ amely teljesen elégtelen képet ad a korabeli magyar irodalom állapotáról, s amely nem átallotta József Attilát, a kommunista magyar líra legnagyobb alkotóművészét azzal vádolni, hogy a „fasizmus táborában keresi a kiutat". A harkovi konferencia pódiumáról is heves szemrehányások hangzottak el a Horthy-fasizmus nehéz körülményei közepette élő és alkotó írók ellen; közülük is elsősorban Kassák Lajos és Móricz Zsigmond személye került a figyelem középpontjába. Kassák I titkársági beszámoló megállapításai szerint a proletariátus soraiból átlépett a burzsoázia szolgálatába,

34 Móricz Zsigmond pedig, ahogy az egyik felszólaló kifejtette: ,,a leghíresebb magyar író, aki annakidején a dolgozó parasztok kemény sorsát ábrázolta, s aki a kizsákmányolt tömegekkel szimpatizált, ma nyíltan átment a fasiszta táborba, és maradéktalan hűséggel szolgálja a fasizmust."

36 Leninnél keményebben senki sem ostorozta a burzsoá osztályviszonyok között nevelkedett értelmiségiek káros szokásait, beidegződéseit, ideológiai »JOHANNES R. BECHER: Einen Schritt weiter ! Die Linkskurve, 1930. N° 1. 1-5. Újabban: Zur Tradition

1 17«. " BOTKA FEBENC: A Sarló és Kalapács. „Jöjj el, szabadsági" Bp. 1967. 281. 31 NAOY LAJOS: Proletárforradalom. Vörös Lobogó, 1919. 3. sz. - Ujabban: NAOY LAJOS: író, könyv, olvasó. Bp. 1959. 1. köt. 57-60. "UITZ BÉLA: Diktatúra kell I Vörös Üjság, 1919. ápr. 10. - Ujabban: A szociálist.i realizmus. Bp. 1970. 1. köt. 297-298. **A magyar proletárirodalom plattformtervezete. Sarló és Kalapács, 1931. 6. sz. 5056. - Ujabban: JÓZSEF ATTILA: összes Művei. Bp. 1958. III. köt. 209 - 219. és 427 447. "BÉLA ILLÉS: Tätigkeitsbericht des Sekretariats des IBRL. Literatur der Weltrcvolution, 1931. Sonderheft, 20. (A továbbiakban: LWSh). "Hidas Antal felszólalása. LWSh. 218.