Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Illés László: A proletárirodalmi szövetségi politika ellentmondásai

ingatagságát, de ugyanakkor ő volt az, aki szüntelenül hangsúlyozta megnyerésük, átnevelésük fontosságát. A lenini éles bírálatnak sohasem volt értelmiségellenes éle, megállapításai pontos szociológiai meghatározások voltak, amelyekből a társadalomtudós exaktságával nem érzelmi következtetéseket vont le, hanem tárgyiasan felmérte e réteg magatartásváltozásainak objektív törvényszerűségeit. A hatalom megragadása előtti időre ebből legalábbis a tárgyilagos és tapintatos közeledés módja lehetett volna érvényes, proletáríróink azonban erről meglehetősen elfeledkeztek. A differenciálatlan értelmiségellenesség a hazai mozgalmat is jellemezte egyidőben; nagyon valószínűnek tetszik, hogy József Attilát is egy ilyen hullám idején „hagyták ki" a pártmunkából, ami gyakorlatilag a pártból való lehagyást jelentette. A húszasharmincas évek fordulóján a kulturális mozgalomban élt légkört jól jellemzi Gergely Sándor könyvének egy részlete. Gergely így jellemzi az értelmiséget: „A középosztály, az intelligencia, ez a dolgoztatok által a dolgozók rétegéből kiválasztott és kitenyésztett réteg a saját érdekében leghűbb védelmezője annak a rendszernek, amely osztályelnyomáson alapszik, s amelynek létét köszönheti. Írók, költők, tudósok, művészek így lettek dicsőítői a mindenkori uralomnak ... Létüket a dolgozóktól elorozott fölöslegek néhány morzsájának köszönhették; vállalkoztak arra is, hogy az évezredes testi és szellemi kiuzsorázást természetszerűnek ismertessék el, s a „kultúrát" mindenkor ennek érdekében formálták, hegyezték ki."

34 Az írói körökkel, az értelmiséggel szembeni hibás politika nemcsak a Rappot, a magyar és a német szervezetet jellemezte, hanem az egész nemzetközi mozgalmat. így érthető, hogy a harkovi konferencián mélyebb elemzés nélkül, néhány elítélő szóval siklottak el az 1929-ben a cseh pártból kizárt hét proletáríró ügye felett,

37 s hogy az amerikai proletárírók képviseletében Harry Alan Potamkin sajátos argumentációval indokolta meg, miért tartják lehetetlennek Upton Sinclair felvételét a proletárírók soraiba. „Támaszkodva Illés Béla elvtárs beszámolójára, most sokkal szigorúbb felvételi feltételeket támasztunk mint korábban, — fejtegette Potamkin. — Ha azelőtt a fasizmus elleni harcot követeltük meg, most a szociálfasizmus elleni harcot követeljük. Mi célja lenne akkor annak, hogy az amerikai Szociáldemokrata Párt tagját, Upton Sinclairt felvegyük? Semmi okunk sincs arra — úgymond —, hogy bízzunk Sinclairben."

38 Az egyes írói alkatok differenciálatlan megközelítését jól jellemzi az az értékelés, amelyet a Proletárírók Nemzetközi Szövetsége titkársága adott a harkovi konferencián a háborús fenyegetések ügyében kibocsátott ankétra beérkezett válaszokról. A Szövetség „Mit fog ön tenni, ha az imperialisták megtámadják a Szovjetuniót?" címmel körkérdést intézett a világ Íróihoz, baloldaliakhoz és polgári írókhoz egyaránt, kiindulva abból az elgondolásból, hogy a Szovjetuniót közvetlen háborús támadás fenyegeti. A polgári irodalom több jeles képviselője nem válaszolt, vagy bizonytalan választ adott, volt, aki egyenesen kétségbe vonta, van-e pillanatnyilag tény"ORRQKLY SÁNDOR: Munkáskultúra. Bp. 1930. 12-13. "Tätigkeitsbericht des Sekretariats des IBRL. LWSh. 21. A kérdést érinti: BOJTÁR ENDRR: A cseh szocialista líra fejlődése 1918 és 1929 között. „Jöjj el, szabadság!" Bp. 1967. 176-226. "Harry Alan Potemkin (USA) felszólalása. LWSh. 201.