Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Agárdi Péter: A szocializmus mint költészet
le Fejtő illegális kommunista konspirációját — egy másik tanulmányához 97 szólt hozzá. A vita a művészet és világnézet összefüggése, a pártosság értelmezése körül szikrázott fel, s — jóllehet személyeskedéssé fajult, s mindkét részről tartalmazott tévedéseket — lényegében egy korszerű, proletkultellenes marxista orientáción belül zajlott. 98 A vitának ebben a lényegi kérdésében csak megközelítésbeli, hangsúly-jellegű nézeteltérés volt Fejtő és Veres Péter között. Fejtő a szektás-proletkultos szemlélet ellen, a művészi integritást és minőséget másodlagos szempontnak tartó, az agitatív hatást abszolutizáló tendencia-esztétika ellen érvelt igen meggyőzően (bár olykor ekletikus megfogalmazásokat is ,,vétve"). Veres Péter viszont a művészi minőség ürügyén a világnézeti funkciót lebecsülő, öncélú, l'art pour l'art esztétika munkásmozgalmi jelenlétének (nem közvetlenül Fejtő műveiben tetten érhető) veszélyeire figyelmeztetett — joggal, bár ő olykor a világnézetes forradalmiságot értelmezte egyoldalúan, s ekként egy paraszti-aszketikus, szektás jellegű pólussal is érintkezett. A lényeg azonban mégis a világnézetet és művészi minőséget egységben látó rokon koncepció (a rokonságot el is ismerték). S aligha véletlen, hogy ebben az esztétika- és kritikatörténeti szempontból nagy jelentőségű vitában mindkettejüknél pozitiv érvként merült fel József Attila költészete. Azt már láttuk, hogy Fejtőnél (s más kritikusoknál is) a pártosság korszerű marxista értelmezése ösztönzi a József Attila-líra igazi természetének fölismerését. Ugyanez a helyzet a más hangsúlyokkal élő, más megközelítésű, szintén nagy intelligenciájú Veres Péter esetében is (jelezve egyúttal, hogy mennyire nem volt eleve szükségszerű a népies-urbánus vita idején a tragikus baloldali megosztottság). Veres Péter első vitacikkében (s nem Fejtő ellenében Î) így ír: ,,Az az igazi jó írás — hogy az irodalomnál maradjunk —, amelyben a világnézeti tartalom nem a levegőben lóg, nem mesterkélt és mesterségszerű propaganda, hanem a tárgyi valóságra épült, kivetített érzés. Szinte páratlan példa erre József Attilának többek közt az Elégia című verse a pusztuló pesti gyárvárosról." S Fejtővel egyetértve mondja: „lehetséges a szocializmus tudományos tételeit szép és igazi művészi formában megjeleníteni, mintegy feloldani, tudásból élménnyé tenni. Amikor is már emberes világalakitó erővé emelkedik. A művészi teremtésnek is, csakúgy mint minden más mozgásfolyamatnak, saját léttörvényei vannak, amelyek reánézve elsősorban érvényesek. Mint a fafaragásnak, hogy csak görcsmentében lehet vágni. Vagyis a társadalmilag fontos célt, a hatást úgy éri el, ha a művészi célt nem véti el. Ábrázolásban az »írodalom«-tól mentes valóság igazi megjelenítése (erre csak felszabadult művészek képesek); retorikában a legteljesebb őszinteség: a spontaneitás. Es persze a perspektíva, a világnézeti perspektíva és a művészi perspektíva: az arányosság. Az érzelmekre nem szavakkal lehet döntően hatni, hanem a tárgyi világhoz kapcsolódó spontán és őszinte gondolatközléssel, képmeg, "FEJTŐ FERENC: Rapszodikus elmélkedés Babits „Amor Sanctus"-a fölött. Gondolat, 1935. 24-34. *• Az előbb emiitett cikkeket követően: VERES PETER: Irodalom és világnézet. Gondolat, '935. 171 -173. - FEJTŐ FERENC: Dialektika, hit, l'art pour l'art. Gondolat, 1935. 250405 - VERES PÉTER: Egy „autodidakta" válasza. Gondolat, 1935. 318 - 320.
