Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
József Farkas: Proletárforradalom, avantgarde és tömegkultúra
JÓZSEF FARKAS PROLETÁRFORRADALOM, AVANTGARDE ÉS TÖMEGKULTÚRA - A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IRODALMI VITÁIHOZ A szocialista forradalom győzelme 1917 októberében Oroszországban, majd nyomában 1919 tavaszán Magyarországon, nem csupán elvi síkon (miként a munkásmozgalom korábbi szakaszaiban), hanem a proletárdiktatúra művelődéspolitikájának gyakorlati kimunkálása közben vetette fel a szocialista forradalom alkotó erejét jelentő néptömegek és a kultúra viszonyának problémáját. Noha a Magyar Tanácsköztársaság mindössze néhány hónapon át tudott fennmaradni, e rövid idő alatt is a szocialista társadalom építésének jóformán minden területén, így a kultúra területén is létrehozta a maga első szervezeti formáit, és megfogalmazta az új társadalom legfontosabb alapelveit. Az a sajátos történelmi helyzet pedig, hogy az oroszországitól eltérően, nálunk vérontás nélkül győzött a proletárforradalom — amit Lenin Szovjet-Oroszország szempontjából „erkölcsi győzelemként" értékelt 1 — más tényezőkkel együtt a progresszív magyar értelmiségnek a kommunista kultúrpolitika gyakorlati megvalósításába való aktív bekapcsolódását eredményezte. Ebből következett, hogy a Tanácsköztársaság művelődési politikája, egész irodalmi és művészeti arculata olyan sajátos vonásokat is hordozott, amelyek a vérontás nélkül győző proletárforradalom (a szovjet-oroszországival sokban megegyező, de attól némileg eltérő, a későbbi népfrontpolitika bizonyos jegyeit is magán viselő) kulturális modelljét formálták ki. A magyar proletárhatalom, miközben forradalmi módon megszüntette a burzsoázia kulturális monopóliumát és az oktatási és művelődési intézmények köztulajdonba vételével, valamint más intézkedések egész sorával megteremtette a kultúra egyenlő birtoklásának a lehetőségét, gondosan ügyelt arra, hogy az emberiség addig felhalmozott kulturális értékeiből semmi veszendőbe ne menjen, ellenkezőleg, „minden igazi értéket mentsen át a múltból a jelen és a jövő számára és minden igazi értéket állítson a proletariátus ügyének szolgálatába". 2 Ugyanakkor a Közoktatásügyi Népbiztosság irányítói tudatában voltak annak, hogy a műveltségi előjogok megszüntetésével és a kulturális intézmények köztulajdonba vételével csak a kultúra egyenlő birtoklásának lehetőségét teremtette meg a proletárforradalom, de ezzel még nem történt meg a kultúra tényleges birtokbavétele; hogy hosszú és fáradságos nevelőmunka szükséges, amíg — miként Lukács György kifejtette — „a kultúra összes alkotásai a dolgozók valamennyiének belső tulajdonává" válnak. 3 1 1919. március 23-án, az OK/b/P VII. kongresszusán tartott záróbeszédében. Lenin Müvei 29. köt. Bp. 1953. 221-223. 2 Kunfi Zsigmond közoktatásügyi népbiztos nyilatkozata. Fáklya, 1919. ápr. 20. 3 LUKÁCS GVÖROY: A kultúra tényleges birtokbavétele. Fáklya, 1919. ápr. 20.
