Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Agárdi Péter: A szocializmus mint költészet

oldali, szocialista politikai elkötelezettségű, de elméleti-esztétikai alapjaiban rendkívül ellentmondásos eredetű avantgárdé-esztétikát is. Maga Kassák volt ennek az irányzatnak vezető képviselője. S a kassáki esztétika József Attilaképét elemezve is elsősorban e „centrum" írásai a fontosak. Az árnyalatok, belső különbségek, a József Attila-kép módosulása, valamint a cikkek rendkívül kis száma ellenére elég markánsan körvonalazható a Kassák-kör (és főleg Kassák) József Attila-szemléletének erőtere. Zelk Zoltán

52 ugyanúgy a játékos, könnyed, fülbemászó zeneiséggel teli, „őszinte" lírájú József Attilára figyel, mint Németh Andor (s a polgári kritika nagy része) — jóllehet mar ekkor gazdagabb emberi-társadalmi jelentés volt kihüvelyezhető e lírából. S bár valószínűleg igaz az, hogy a Zelk-kritika fenntartásai jórészt Kassák szerkesztői tollának köszönhetők,

53 a cikk kritikatörténeti értékét, funkcióját ez csak még jellegzetesebbé teszi. Gró Lajos,

54 a Kassák-kör tehetséges kritikusa, a szocialista irodalom annyi alkotásának jeles méltatója a költő életében egyetlen kritikát sem írt József Attila köteteiről, — s ez megint csak részben magyarázható a József Attila és Kassák Lajos közötti feszült viszonnyal. 1937 után két cikket szentel a költőnek, de egyikben sem érti meg igazán, jóllehet a feltétlen tisztelet, megbecsülés és magasra értékelés hangján szól róla. Az összegyűjtött versek megjelenésének alkalmából írott cikkben

55 Gró Lajos Kassák jövődimenziójú, „egészséges" lírája felől minősíti szinte mai, éles kategóriákkal — ,,konzervatív"-nak és egyúttal ,,dekadens"-nek, egy átmeneti korszak tragikus-szép „válságtermékéinek József Attila költészetét. József Attila „élete és halála a tiszta szándékú és igaz törekvésű kortársaimnak egyéni és szociális katasztrófáját példázza". Nem volt beteljesülés az életmüve, és talán sohasem fejlődött volna olyanná, „de a fiatal költők között az egyetlen volt, aki magában hordta a korszerű jövőt. Az előtte járt generáció befejezte a XIX. századot. Benne, mint mindannyiunkban, [.. ]már a XX. század is élt. Emberségét valami olyan pontosan meg nem határozható erő fűtötte, amit hiába keresnénk a hangulatokhoz, a klasszikus görög költészethez vagy a néphez nem mint ősanyaghoz viszonyuló, hanem mint vágyálomhoz - visszamenekülő társaiban. De József Attila, aki önmagában testesítette meg a népet, s aki sajátos hangot ütött meg a magyar költészetben, valóban új mondanivalóit nem tudta és nem is tudhatta úgy kifejezni, ahogyan azt költői egyéniségétől elvárhattuk volna. [...] Költészete a bizonytalanéban, az ellentmondásokban vergődő, tipikusan mai, kiegyensúlyozatlan ember lírája [. ). Élet-és világszemléletét küzdelmes gyermekkora alakította ki. De szocializmusának valami új, korszerű tartalmat akart adni, s ezenkívül a szociális közösség és a lélek tudatalatti rétegeiben megbúvó énjét akarta összekapcsolni." József Attila „versernek értelmi, bölcseleti es tál-sadalnii jellege" abból a törekvéséből fakadt, „hogy önmagát megismerje és a társadalmi jelenségeket pontosan meghatározza". Kassák költészetének hódító, "ZELK ZOLTÁN: József Attila: Nincsen apám, se anyám. Munka, 1929 0, sz. 190-191. u L VAS ISTVÁN: Nehéz szerelem c. miivé nyomán CSAI-I.AU IKRKM I cikket 44 CSAPLAK FERENC: Qró Lajos, a szocialista kritika egyik előfutára. ItK 1969.595602. "ORŐ LAJOS: József Attila olvasása közben. Munka, 1938. 2147 2149.