Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Szabolcsi Gábor: A magyar szocialisztikus novella kezdetei 1900—1919

társadalom és a lélek összefüggéseinek nehezen fölismerhető, rejtett, de valós összefüggéseit. Nem valószínű, hogy Farkasnál tudatos ez az olykor a groteszk felé is haladó kísérlet, amelyben az irodalmi hagyomány, a szegediek aprólékos realizmusa és lélekábrázoló igénye, bizonyos szocialista tudatosság és városiasság együtt jelentkezik a mikszáthi anekdotázó kedvvel. Farkas anekdotáit nem a fölényes elnézés vagy a cinkos együttérzés, nem is a leleplező sajnálat diktálja. Farkas „kihallgatja" az életből az anekdotákat, s kedvvel újrameséli, de közben saját indulatainak heve s a valóságos helyzetben levő megbotránkoztató elem találkozik. Derűsen mesélni akar s egy fölháborodott fintorral fejezi be a szórakoztatónak indult tréfát. Anekdotáin ilyenkor átüt a naturalizmus hatása is. Érdekes hang a sok parasztnovellista közt a szerkesztő, műfordító, történetíró, kritikus, színműíró Ormos Ede néhány novellája. Ormos nevét Szántó-Kovács Jánosról írott történeti munkája őrizte meg a mai közvélemény számára. A Népszava körül csoportosult értelmiségiek egyik legérdekesebb alakja. A modernekhez húz, de parasztnovellát ír. A nacionalizmus ellensége, de megbírálja még makói lapszerkesztő korában a Szociáldemokrata Pártot, amiért támadást intéz a nacionalisták elleni hevében Kossuth ellen. Drámáját Szocialisták címmel 1906-ban mutatták be Aradon, s eddigi tudásunk szerint ez az első szocialista szemléletű drámai mű a magyar irodalomban. A Szántó-Kovács János által vezetett agrárszocialista mozgalomról írott háromfelvonásos színpadi mű bemutatója sikert aratott, néhány előadás után azonban hatósági nyomásra le kellett venni a műsorról. Ormos Ede novelláiban a szegedi novella hatása, az orosz irodalomból, elsősorban Dosztojevszkijtől átszármazott lélektani érdeklődés, az erkölcs forrásainak, határainak vizsgálata és erős antiklerikalizmus nyilvánul meg. Ha paraszttémához nyúl, csak a szegedi novella stílusában tud fogalmazni, bár szemlélete gyökeresen más, mint a szegedi parasztnovella művelőié. Ormos a szegedi novella esztétikai eredményeit nem újítja meg, de nyelvi erőben, találékonyságban, a paraszti élet valóságának realisztikus rajzában eléri a legjobb szegediek színvonalát. Amit ő hozzátesz a szegedi stílusú parasztnovellához, az a parasztság osztályharcos szemlélete, a parasztságon belül is differenciát tevő, a parasztságon belüli érdekellentéteket is föltáró marxista tudatosság. Farkas Antal, Gergely Győző, Révész Mihály parasztnovelláiban is találkozunk a szegény-gazdag ellentéttel, náluk azonban ez az ellentét esetlegesnek tetszik, s igen sokszor a kor sematizmusának megfelelően a jóember-rosszember naiv, didaktikus szempontok diktálta ellentétével jár együtt. Ormosnál, az általa ábrázolt szituációkban ez az ellentét nem csupán személyi, s még etikai vonatkozásaiban sem az; hanem szereplői társadalmi helyzetéből is adódó, így szükségképpeni és feloldhatatlan. Különösen meggyőzően példázza ezt novcllapárja: Jancsi és Peti s János és Péter. Ormos Ede később, nem sűrűn megjelent parasztnovelláiban elhagyja a didaktikusságot, bár novellái nemcsak etikailag, hanem a konkrét társadalmi helyzet politikai harcait is tekintve: célzatosak. A Péter földmunkára megy lélektani problémát vet föl: a gazdasági kényszer hogyan szorít ki tanyásbéres paraszti környezetéből egy embert a kubikusok közé, s a kubikusok közt hogyan nő meg emberi öntudata azáltal, hogy megszűnik kiszolgáltatottság-érzése. Ormosnál a szegedi típusú parasztnovella szemléleti és tematikai bővülése nem csupán a parasztságon belüli osztálytagozódás fölismerésében és ábrázolásában, a szocializmus eszméi ember és közösségformáló hatásának megmutatásában rejlik. Ormos-