Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Szabolcsi Gábor: A magyar szocialisztikus novella kezdetei 1900—1919

nál jelenik meg a paraszt-földesúr ellentét is. A püspök áldása c. novella püspöklellei árendás-kisparasztok története. Kevés a termés, s árenda-elengedésért küldenek deputációt a püspökhöz, aki fogadja őket, meg is áldja a kérvényezőket, de az árendát nem engedi el. A szegedi parasztnovella parasztalakja — különösen Tömörkénynél — egy kicsit a népmesei hős, aki valamilyen furfanggal legyőzi a fölötte lévő hatalom erőszakát, vagy kitér előle, vagy a realitásból fakadó megalázó szituáción egy szokásjog vagy játékszabály ereje segíti túl a vesztésre állót. (Szelet hevernek, Mihály szóbelizik, Hühü.) Ritkán marad vesztes a szegényparaszt, s ha vesztes marad, az ismeretlen ellenséggel szemben marad alul s bezárul a félelem ketrecei közé (Az isten az égben lakik). Tömörkénynél éppen ez a mesehős-motívum emeli ki a konkrét társadalmi közegből azokat a novellákat is, melyek a parasztság belső ellentéteit emelik föl cselekményben, témában, konfliktusban. Ez a mesehőshöz való hasonlóság azt sugallja: az általános létharcban, ahol a nagy hal megeszi a kicsit, íme a parasztban, még a legszegényebben, legkiszolgáltatottabban is van annyi erő, furfang, emberi tartás, olyan autonóm és önmagára épülő személyiségtudat, hogy saját emberi méltóságáért helytálljon. Ez a szemlélet a kisbirtokos parasztság sajátja, a maga anyagi bázisát, független társadalmi egzisztenciáját megteremtett kis- vagy középparaszt életérzését, észjárását, magatartását fejezi ki. Az a tanyásbéres-típus, mely Tömörkénynél a tanyásgazdával szembekerül, társadalmilag azonos meghatározottságú gazdájával, pszichikuma is hasonló. Tanyásgazda akar ő is lenni. Egész szemlélete, életkerete, akarata, vágyai ehhez az életformához kötődnek, itt egy osztály két rétege közötti ellentét a lejátszódott dráma magva, s lényege két személyiség konfliktusa, amelyből a mesehős-alkat kerül ki győztesen. Neki van igaza, azért lehet győztes, de igazát furfanggal kell érvényre juttatnia. A Szelet hevernekben személyi gazdasági érdekei szerint van igaza, a Mihály szóbelizikbcn az állami jogalkotás szerint felfogott bűncselekménnyel szemben, annak megítélésében saját paraszti életformája szerint, szokásai szerint van igaza, a Hühübtn egyéni méltóságtudata szerint van igaza. Az ister az égben lakik kisbirtokosból agrárproletárrá nyomorodó családja a személyiéin ellenséggel találja magát szemben, itt a rossz felvette a megfogható realitáson túli arcot, a konkrét társadalmi ellentét így válik csupán erkölcsivé, az ábrázolt társadalmi folyamat végső mozzanatában az eredendő emberi gonoszság megfoghatatlanságába menekül. Ormos számára ez a mesét termő paraszti világ legyőzni való ellenfél; a múlt s az elmaradt jelen valóságának része. Egyik erkölcsi példázata különösen élesen mutatja meg a paraszti erkölcs kettős dehumanizáltsága miatti fölháborodását. A Ktí koldus egyik szereplője egy megvakult zsellér, akit elűztek vaksága miatt a majorból, a másik egy kolduló barát. Egyszerre koldulnak egy faluban. A józan ész, a természetesen feltámadó emberi rokonszenv azt diktálná, hogy a szerencsétlenné vált zsellért támogassa adományaival a falu népe, mégis, a barát zsákja lesz tele, a családot nevelő munkában megvakult zselléré, az adományozók osztályostársáé üres marad. Az adományozással mindenki a maga számára akarja megvenni a földi és égi üdvösséget. A falu mítosszal, babonával, önzéssel teli világa nyer itt ábrázolást, s a rajz mélységét csak növeli a nyelv különleges makói-szegedi zamata, balladai, egyes motívumokat más-más tartalommal ismétlő szerkesztésmódja. A szegedi parasztnovella, közelebbről Tömörkény hatása érződik Balogh József fiatal novellista 1916-ban megjelent hat novelláján. A szerző nyelvi frissesége, a hódmezővásárhelyi parasztélctnck a szegeditől elütő, jól ábrázolt sajátosságai eme-