Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Szabolcsi Gábor: A magyar szocialisztikus novella kezdetei 1900—1919
a választ, de úgy tesz a cikkíró, mintha egy levél tilatkozott volna csupán. A kérdést bagatellizálja. Mégis vezércikket ír, ezzel elárulja, hogy az osztály tömegeiről van szó. Jefremovits azt írja a szerkesztőségnek, hogy nincs megelégedve alappal, „nem akarja a háborús Népszavát olvasni". A szerkesztőségi vezércikk válasza: „Nincs mit tenni. Ha az államhatalom vezetői azt mondják valamire, hogy „terveinket gátolja, a háború gyors és győzelmes befejezését gátolja: azt abba kell hagyni". Ha a sajtóban szükséges szabad bírálatról, a sajtószabadságról azt állapítják meg, hogy a „hadviselés érdekeinek ártalmára van: akkor bele kell nyugodnunk". Vannak szociáldemokrata írók azonban, akik nem vonulnak szó nélkül hallgatásba. 1914 őszén Peterdi Andor két verse szól a háború ellen; de e két vers elvész a háborús lelkesedés lármájában. 32 Sokkal jelentősebb Ormos cikke a Népszava 1914. karácsonyi számában. Kemény vádirat ez az írás a szociáldemokrácia háborús politikája ellen. 3 * A német szociáldemokrata írók háborús szereplésének éles elítélése után írja: „A munkásság költői közül sokan hallgatnak Németországban úgy, mint nálunk. Úgy látszik, sokkal nagyobb az ellentét a hallgató költők érzésvilága és a háború között, semhogy a mai helyzetben megszólalhatnának." Ormos, Várnai Zseni, Peterdi Andor, Benjamin Ferenc és Nagy Erzsi verseit említi, melyekben „nagy erővel nyilatkozik meg a háborúban nem szünetelő osztályellentét ... A háború a háború ellen, tehát minden kivételes törvény és minden cenzúra ellenére is folyik a szocialista elmékben, a proletárszívekben". Ilyen erős kritikai hang nem jelenik meg ezután, de a Népszava vonala mindvégig ellentmondásos. Például a Népszava 1914. november 20-i száma kommentár nélküli közleményben publikálja „Az orosz szocialisták — a londoni emigráció tagja" — kiáltványát. A november 22-i számban — mintegy válaszként — arról olvasunk, hogy a háború megszüntette az osztályharcot", s „a német nép egysége ennek a háborúnak legnagyobb szociális csodája", de dec. 6-án a feltehetőleg Bresztovszky által írott cikk tétele: „A világbéke alapjai csak a kapitalizmust legyőző nemzetközi szocializmus és a nemzetek demokratizálása lehetnek." Az életszínvonal állandó romlását jelző, a „Nemzetközi szocialista iroda" koppenhágai értekezletéről szóló tudósítás közlése után, mely felszólítja „a munkásosztály*, hogy még az eddiginél is erőteljesebben és nagyobb odaadással folytassa a politikai hatalom megszerzésére irányuló küzdelmet", ismét egy pártvezetőségi kiáltvány következik, mely kifejti, hogy „a háború után nem változik meg a világ képe, a munkásság továbbra is kapitalista viszonyok között fog élni s így a munkásságnak a háború után is ugyanolyan módon kell folytatni a gazdasági fölszabadulásért" 34 a küzdelmet, mint a háború előtt. A pártvezetőség agitációja néha cinizmusig fajul. Az olaszok háborúba lépése előtt égig dicséri az olasz szocialistákat, akik nem hajlandók a háború érdekében az uralkodó osztályokkal békét kötni, 35 majd a „várható" német győzelmet így kommentálja: „Németország hadserege erős, mert ott van választójog, Oroszországé gyenge, mert nincs." Ebbe a kulisszák mögötti háborúba szól bele Szakasits Árpád szép cikke. 3 * A haragos és sodró hangú írás megállapítja, hogy a munkásosztály magára maradt, a párt 31 PETERDI ANDOR: Ha begubódzhatnék. Népszava, 1911. okt. 11. PETERDI ANDOR: Jelt, jelt, ha látod. Népszava, 1914. dec. 6. " OHMOS KUK: Vas és háború. Népszava, 1914. dec. 2."). 34 Elvtársainkhoz. Népszava, 1915. március 12. 35 ANOELICA BABALANOV: AZ olasz szocialisták és a háború. Népszava, 1915. jún. 2. SZAKASITH ÁRPÁD: Ki a födozékből 1 Népszava, 1915. aug. 28.
