Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Szabolcsi Gábor: A magyar szocialisztikus novella kezdetei 1900—1919

elszakadt tőle, s úgy látszik, hogy „a szociáldemokrácia is halottja ennek a háborúnak". A párt és a Népszava megújítását követeli a cikk, de a pártvezetés nem hajlandó föladni eddigi politikai vonalát. Az irodalmi rovat ebben a belső háborúban szinte teljesen elsikkad. Néhány fordítás, gyenge szentimentális riportok — az irodalom szerepét a hírfej veszi át. 1915 szeptemberétől jelentkezik olykor-olykor, néhány fiatal szerző háborúellenes, pacifista novellával, ez a novellatermés azonban mélyen a Népszava korábbi irodalmi színvonala alatt van. A korábbi irodalomszervezők hangja 1916 közepétől bukkan föl elvétve ismét. Ormos Ede egy kritikában mondja el véleményét a szocialista író feladatairól. A nem nagy terjedelmű írás Ormos következetességének bizonyítékaként érdemli meg a kiemelést.

37 A cikk abból indul ki, hogy „szocialista újságíró nem állhat be a háborús politika céljait szolgálók táborába". Ormos szerint Göndör nem mindig felel meg ennek a követelménynek, de kétségkívül van riporteri fejlődésének egy, a hivatalos pártállásfoglalástól mindinkább távolodó vonala, különösen a lengyelországi és a szerb szocialisták mozgalmairól írott riportjaiban. Ormos kritikáját ismét hosszú csönd követi. Kari Döger, E. Aknonni, Pierre Veron, Maxim Gorkij, Antonovics Wolkov egy-egy pacifista tárcája képviseli a szépirodalmat a Népszavában 1916-17-ben Bresztovszky két tárcája és egy Czabán Samutól származó novella mellett. Az első Bresztovszky-írás egy keserű elbeszélés, melyben a háborúból szabadságon itthon lévő fiatal történettudós párbeszédét írja le egy XIII. századi koponyával. A párbeszéd tragikusan mutatja a háború züllesztő antihumanista hatását.

38 Czabán Samu tárcája nem háborús téma: riportnovella egy orosz forradalmár sorsáról, s az oroszországi forradalmat üdvözli.

39 1918-ban szinte teljesen üres marad a Népszava tárcarovata. A politikai bizonytalanság, az orosz forradalom meg nem értése,

40 a rendkívüli pártkongresszus sivár eredménytelensége,

41 a programnélküliség a szociáldemokrata íróknak kibontakozást lehetetlenné tette. Pedig a pártvezetés most is kap figyelmeztetést a párttagságtól. A „Régi harcos levele a Népszavához" kimondja a fölismerést ... „arra is készen kell lenni, hogy ha más mód nem marad, tisztán a magunk erejéből teremtsünk ebben az országban új rendet, hrmisítatlan demokráciát." A szocialista irodalom kezdeteinek sikereit irányító gárda talán az ellenállásba fáradt bele? Nem ismerte föl saját politikai elképzeléseinek továbbfejlődését az orosz "ORMOS EDE: A szenvedések útján. (Háborús följegyzések. írta Göndör Ferenc. Bp. 1916.) Népszava, 1916. aug. 17. 38 BRESZTOVSZKY ERNŐ: A koponya meg a fej. Népszava, 1917. máj. 13. — BRESZTOVSZKY ERNŐ: A f( glyok éneke. Népszava, 1917. nov. 2. 39 CZABÁN SAMU: Egy orosz tanítóvezér sorsa. Népszava, 1917. máj. 26. 40 1918. jan. 2-án a Csernov és Lenin közötti ellentétekkel foglalkozik a Népszava. „Nagyon nehéz ma megjósolni, hogyan végződik e harc, melyben nemcsak az orosz ipari munkásság áll szemközt a parasztsággal, hanem amelyben a proletársag diktatúrájának elve is harcban áll a demokrácia elvével" - írja a lap, jellemzően mutatva a szociáldemokrata vezetők politikai gondolkodásának végzetes korlátait. 41 WELTNER JAKAB: Pártegység és osztályharc. Népszava, 1918. febr. 12. A szerző öntudatosan jelenti ki: „Nincs Európában egyetlen szociáldemokrata párt sem, amely céltudatosan osztályöntudatosabban teljesítette volna kötelességét,mint a magyarországi párt." A párt új célkitűzéseit így fogalmazza meg: „Az álforradalmi frázisok" visszautasítása, budapesti titkárság felállítása, a titkárságnak legyen új hetilapja; pártiskola megszervezése; új folyóirat alapítása s harc a választójogért Tisza és többsége ellen.