Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
DADW: A szovjet és más európai szocialista irodalmak világirodalmi teljesítménye a szocialista emberkép kialakításában
szocialista forradalom posztulátumai közötti különleges feszültség jegyében bontakozik ki. Broniewski költészetének nagy előnye származott abból, hogy a költő a romantikus költészet hagyományaihoz nyúlt vissza, mert ez megkönnyítette számára a politikai tények politikai kifejezését és versei igen hamar visszhangra leltek a közönség soraiban. Költészetének e jellemzője másrészt különösen önmaga megértésében és a közönséghez való viszonyának tisztázásában akadályozták a költőt. Julian Przybos baloldali avantgárdé modellje e vonatkozásban termékenyen korrektívnek mutatkozott. Przyboá polemikusán szembe fordult a modernista változatban beszűkült romantikus hagyományokkal. A szocialista költészet immanens proletár internacionalizmusa a bolgár irodalomban Hriszto Szmirnenszki témaválasztásában és alakmegformálásában (K. Liebknecht, R. Luxemburg) világosan megmutatkozik, ő is a nemzeti felszabadító harcok irodalmi tradícióira támaszkodik és a már kipróbált irodalmi struktúrák alkalmazásával tudja megőrizni a kontinuitást. A széles körű szocialista hagyományra és e hagyományoknak a jövő számára tartogatott lehetőségeire a különböző poétikai modellek nyújtják a legjobb bizonyítékot. Sok szocialista prózaíró az egyén új társadalmi lehetőségeinek művészi megragadását a Szovjetunió társadalmi valóságáról készített riportokban kísérli meg. Lzek az írók az ember és a társadalom új dimenzióit és a forradalmi folyamat visszatükrözési lehetőségeit mérik fel. A riportnak mint műformának megmutatkoznak kiváló tulajdonságai: operatív célirányosság, vonzódása az aktualitáshoz, a kortársi jelenségek realista ábrázolásához, autentikus, személyes értékítélet. A riport ezekkel a sajátosságokkal járult hozzá a szocialista realizmus gazdagodásához. Az emberkép kialakítása és az antifasiszta népfront A proletariátus forradalmi akcióinak 1923-as bulgáriai, németországi, lengyelországi leverése után a kapitalista világ az ideiglenes stabilizáció korszakába lépett. A kapitalista gazdaság legyőzte a háborút követő krízist és a fellendülés olyan fázisát élte meg, amelyben a polgári uralmi rendszer egyelőre megszilárdult. A szocializmus sikeres felépítése a Szovjetunióban azonban ellenkező irányba hatott, és az egész világon a forradalmi mozgalmakat erősítette. A lenini elveket saját praxisukban alkalmazó kommunista pártok széles tömegbázisra tesznek szert. Néhány országban (Bulgáriában, Magyarországon) már a 20-as években megmutatkozott a fasiszta fejlődés korai formája, és ezzel együtt az antifasiszta erők összefogásának szükségessége. A gazdasági világválság ezekben az országokban különösen éles formákat öltött, nem utolsósorban a külföldi tőke manipulációi következtében. Az osztályellentétek kiéleződése elsősorban abban fejeződött ki, hogy a fegyveres összeütközésekhez vezető sztrájkok és felkelések mindinkább elszaporodtak (pl. az 1932-es bányászsztrájk Csehszlovákiában, az 1932-es fegyveres parasztfelkelés Lengyelországban, az 1933-as vasutassztrájk Romániában). Másrészt az államilag támogatott szovjetellenességtől ösztönözve a fasizmus erői néhány országban nyíltan tért hódíthattak (pl. Lengyelországban, Romániában, Magyarorsza: <>n) \ mimka-os/taK a nemzet valódi érdekeit képviselte és védelmezte a fasiszta veszély elleni fellépése során. A fasizmus és a háború ellenes politikai harc, valamint a népfront szövetségi politikájának a Komintern VII. VfiáftkongranMÉB újrafogalmazott tapasztalatai az elkövetkező időkben nemcsak a politikai harcnak, hanem az irodalmi mozgalomnak is irányelveivé válik. A kommunista pártoktól szervezett és vezetett antifasiszta szövetségnek ebben a fázisában az irodalomban a realista tendenciák általános fellendülése m
