Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
DADW: A szovjet és más európai szocialista irodalmak világirodalmi teljesítménye a szocialista emberkép kialakításában
figyelhető meg. A progresszív beállítottságú polgári írók a gyakorlati humanizmus pozícióihoz közelítettek. Az antifasiszta szövetség ideológiai, esztétikai kisugárzásának eredményeként a szocialista irodalom feladata, hogy a humanista örökséget produktív v módon dolgozza fel, újra aktuálissá válik. A társadalom forradalmi átformálása melletti állásfoglalás most nem annyira a forradalmi munkásmozgalomhoz való tartozás proklamatív jellegű megvallásában nyilvánul meg, mint inkább a társadalmi összefüggések mélyreható elemzésében és ezeknek az összefüggéseknek távlatos elemzésében, egy korszakelmélet kialakításáért való fáradozásban. Ez nem utolsósorban a tudományos szocializmus eszméinek széles körű elterjedése és elsajátítása alapján vált lehetővé. A szocialista irodalom emberképét olyan új mozzanatok gazdagították, amelyek a nemzeti és nemzetközi osztályharc elméletének és gyakorlatának tapasztalataiból származtak. Azok a viták, amelyeket sok országban a harkovi (1930) és moszkvai (1934) kongresszusokhoz kapcsolódva a szocialista realizmusról folytattak, új magaslatokra hágtak és új minőségekhez jutottak. Mint azt már fentebb megállapítottuk, a népekben az évszázadokon át tartó nyomor, a nemzeti önállóságuk ellen irányuló támadások kivédése olyan egyoldalúan nemzeti komponensekkel rendelkező erős történelmi tudatot fejlesztett ki, amelyet most a nacionalista-fasisztoid ideológia kihasznált. Ebben a szituációban a szocialista irodalom a nacionalizmussal a dialektikus történelemszemléletet szegezte szembe, hogy ennek segítségével a polgári haza-fogalommal elleplezett osztályellentéteket felfedje. Ez a probléma többek között a spanyol polgárháború idején nyert gyakorlati politikai aktualitást. Számos író kötelezte el magát műveiben és közvetlen politikai akcióiban Spanyolország mellett és ezzel közvetlenül fellépett a saját népét fenyegető fasizmus és háború veszélyével szemben. A szocialista irodalom emberképe kialakítása és gazdagítása során a hagyományok eddig kevésbé figyelembe vett elemeit tárták fel. A cseh irodalomban pl. a szocialista regény a változatos megoldások során relatíve korán kiküzdötte érett formáit. E kísérletek közös alapja a nemzeti és szociális problematikával szorosan összefonódott próza erősen plebejus-realista hagyománya. A közös alap ellenére mégis különböznek egymástól a hagyomány különböző vonulatainak alkotó továbbfejlesztésében: Havlicek, Neruda, Mahar, Hasek, Olbracht szatirikus vonala, Sta.sek társadalomkritikai regénye, Benesova, Olbracht, Majerová pszichológiai irányzata. A társadalom forradalmi átalakítása melletti állásfoglalás a társadalmi összefüggések mélyreható elemzésében nyilvánul meg, valamint ez összefüggések perspektivikus interpretációjában. A kapitalista világ kritikája és emberellenességének bizonyítása a proletár mozgalom melletti, történelmileg szükséges döntésre való forradalmi felhívást tartalmazza. Mindez elképzelhetetlen a realista tendenciák általános életrekeltése nélkül. Ezt a lengyel polgári humanista irodalomban Zeromski, Da,mbrowska, Nalkowska és Iwaszkiewicz példája bizonyítja. Ezek az írók különböző hagyományokból kiindulva a szocialista irodalom gyakorlati humanizmusáig jutnak el. A 20-as és 30-as évek heves irodalmi harcai kísérték ezt a folyamatot, amelyben fokozatosan leküzdötték a modernizmust. A szocialista irodalom eredményeiből erőt merítve a második világháború előestéjén Jelentős polgári-humanista írók csatlakoznak a népfrontmozgalomhoz. Az 1920-as évekig (p|. Bulgáriában) visszanyúló antifasiszta irodalmi front képezi az alapját e hben az időszakban a szocialista irodalom emberképe gazdagításának Kelet-Európa í,r va-aihan.
