Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Alfred Klein: A német szocialista irodalom fejlődése 1918-1933 között
munkásosztály célkitűzéseivel. Arno Holz nemcsak a ,,Buch der Zeit" szerzője, hanem munkatársa volt a Deutsche Weisen c. verseskötetnek is, amely tartalmilag egészen közel áll a szélsőséges német nacionalizmushoz. Arno Holz épp abban a pillanatban, amikor lázadása tetőpontján állt, elfordult a szociáldemokráciától és ezzel a munkásosztálytól is, így hát nem lepődhetünk meg oly nagyon, ha a világháború alatt nacionalista versekkel jelentkezik. Gerhart Hauptmann A takácsok című társadalmi dráma írója, Geyer Flórián című darabjával nemcsak vallomást tett a német egység mellett, hanem vállalkozott arra a kísérletre is, hogy éppen ennek a német egységnek a kedvéért arra buzdítsa a parasztokat (és ez azt jelenti itt: a proletariátust), mondjanak le saját érdekeikről. így Gerhart Hauptmann nemzeti öntudata már ekkor összeütközésbe kerül azzal a ténnyel, hogy a költő nem képes megérteni a német munkásosztály valódi nemzeti küldetését. Ez ismételten megmutatkozik a német Novemberi Forradalommal szemben tanúsított állásfoglalásában is. Arra szólította fel a küzdő feleket: teremtsenek nemzeti egységet, érezzék át, mérjék meg a mélységét, ismerjék meg, éljék át, fedezzék fel és szüljék újjá a közlelkesedés mindent egybeolvasztó folyamatában. „Béküljetek ki, béküljetek ki végre, ellenségeskedő testvérek, ti végtelen sokak!" — ez Gerhart Hauptmann újra és újra visszatérő alapgondolata, 1 s ha ezt szem előtt tartjuk, írói pályája alakulásában sok minden érthetőbbé válik. Ez a gondolata azon a nagyon elterjedt illúzión alapul, hogy a német nép egysége és nagysága megvalósul, ha béke lesz az osztályok között. Túl messzire vezetne, ha megpróbálnánk kimerítően kifejteni a „felülről jövő egység" hatását a német irodalomra és megkísérelnők részletesen kimutatni az írók elidegenedését a néptől. A német munkásmozgalom hősi szakaszában a német írók a Szociáldemokrata Párt fellendülésének eredményeképp közeledtek erősen a proletariátushoz, ez a fellendülés szárnyakat adott a proletariátus szocialista tendencia-költészetének. Ugyanakkor a Szociáldemokrata Párt opportunista és reformista elkorcsosulása a proletár osztályirodalom első világháború előtti ellaposodását okozta és gátolta a progreszszív polgári írók kibontakozását is. Maga Franz Mehring is, aki a német irodalom igazi megújításának programadója volt, meghajolt a dolgok ilyen alakulása előtt, a polgári irodalom hanyatlásából és a munkásosztály irodalmának pangásából azt a következtetést vonja le, hogy az irodalom új virágkora csupán a proletariátus győzelme után várható. De hogy mi minden függ a munkásosztálynak és pártjának az első világháború előtti porondra lépésétől, az talán Heinrich Mann fejlődésén mérhető le leginkább. Heinrich Mannra taszítólap; hat a munkásmozgalom egy részének korrumpálódása, í Ipolgáriasodásukat általánosítja, és azt hiszi, hogy a proletariátus nem képes összekötni az anyagi létfeltételek megjavításáért folyó küzdelmet a forradalmi demokrácia célkitűzéseiért való harccal. A „Geist und Tat" (Szellem és tett) című színtézise /»rint a nép vezetése az értelmiséget illeti. Ez megfelel Erich Mühsam anarchista tételének; ö a látszólag stagnáló osztályharcot a „társadalom kitaszftottjai"-val szeretné újból mozgásba hozni. A társadalom átalakítását mindketten a forradalmi proletariátus kikapcsolásával képzelik el, és így az imperialista társadalom és háború legélesebb irodaltni bírálói is végzetesen elszigetelődnek. A/ írók néptől való távolállását elsősorban a polgári individualizmusra vezethetjük vissza. De a képhez hozzátartozik még a szociáldemokrata munkásköltészetnek a háború folyamán betöltött szerepe. Bethmann-Hollweg hirodalmi kancellár a Reichs1 GKHHAWT HAUPTMANN: Für das neue Deutschland I m Vorwärts, 17. Jan. 1919.
