Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Alfred Klein: A német szocialista irodalom fejlődése 1918-1933 között

ALFREU KLEIN A NÉMET SZOCIALISTA IRODALOM FEJLŐDÉSE 1918-1933 KÖZÖTT A német irodalom megújhodása az imperializmus és a proletárjorradalmak korában E tanulmánynak az a célja, hogy megvilágítsa a folyamatot, amelynek során, 1918 és 1933 között a modern német szocialista irodalom kialakult. A Német Művészeti Akadémia keretén belül működő s a szocialista irodalom történetének kutatásával foglalkozó osztály egykor mint a német proletárforradalmi (proletarisch-revolutionäre Literatur) irodalom kutatócsoportja kezdte meg munkásságát; az alábbi fejtegetések e kollektíva eddigi eredményeire épülnek. Fontos ösztönzést nyújtott e feladathoz a a Német írószövetség 1968. június 6-8-a között tartott elméleti konferenciája, valamint azok a tudományos eredmények, amelyek e témakörben az elmúlt években napvilágot láttak. A kommunisták a német történelemben 1847/48 óta következetesen a nemzeti és társadalmi érdekeket képviselték, ők voltak az „egyetlen párt, amely letette a történelem által feladott vizsgát". Ez a tény fényt vet egyúttal régebbi írónemzedékünk erőfeszítéseire, érdemeire is. A proletár-forradalmi írók munkálkodását nagy történelmi összefüggésben kell látnunk, munkásságukat elsősorban és főképpen ama harc részeként kell tekintenünk, amelyet a német kommunisták a német nép jövendőjéért vívtak. Ezáltal egy nagy örökséget tárunk fel és hasznosítunk a ma számára. A proletár-forradalmi irodalom a 20. század elejének történelmi és irodalomtörténeti helyzetéből eredő következmény, és elvezet a szocialista realizmushoz, amely a német nemzeti irodalom új és magasabb foka. Betöltött szerepét jól megvilágítja, ha összehasonlítjuk az 1914-es irodalmi helyzetet az 1933-as év és az utána következő évek irodalmával, ha átgondoljuk, mi történt és mi változott meg az első világháború óta eltelt első két évtizedben. 1914-ben a német irodalom képviselői közül sokan azt hitték egy ideig, hogy a világháború ügyét a német nép érdekében pártfogolniuk kell; a helyzet a hitleri hatalom-átvétel után azonban teljesen más képet mutat. Gottfried Benn néhányadmagával van azon a véleményen, hogy a fasizmus egyenlő a nemzeti niegújhodással. A német irodalmat minden kétséget kizáróan a szocialista és demokrata írók képviselik a második világháború befejeztéig. A Kommunista Párttal szövetkezett írók átveszik ebben az időszakban a nemzeti irodalom vezetését, eszmei és niüvészi készségeik jogosítják fel őket erre. Mi volt e fordulat oka? Megéri a fáradságot, hogy ezt a folyamatot egy kissé alaposabhan szemügyre vegyük. 1914-ben tetőződnek a német irodalom 1848 óta gyűlő ellentmondásai. Különösen a naturalisták nemzedéke érdekel bennünket, mely átéli a kapitalizmus fellendülését a birodalom megalapítása utáni időkben, és belebonyolódik a Németország imperialista fejlődésével összefüggő társadalmi és nemzeti ellentmondásokba. A naturalizmus a társadalmi kérdéseket rendesen nemzeti vonatkozásaiban vetette fel, ezért kezdettől fogva az a veszély fenyegette, hogy átcsap naci°nalista irányba, mivel számos író nem tudta megőrizni világnézetét a reakciós befolyásoktól, és a nagy német jövendőről szövögetett álmot sem tudta összekapcsolni a 32« 499