Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Vajda Gy. Mihály: Bertolt Brecht magyar fogadtatása
hogy Brecht a naturalizmus ellen, a naturalista dramaturgia ellen írt, és hogy Shakespeare-ben éppannyira igazolva látta a maga epikus gyakorlatát, mint Lukács György az „arisztotelészi" dramaturgiát. Lukács György ítéletének lényege tehát megegyezett a korábbival, noha konkrétabbá lett és világosabban fogalmazottá: a szocialista költő, „az érett Brecht, miután legyőzte a korábbi, egyoldalú elméleteit, korának legnagyobb realista darabírójává fejlődött". Ezen az ítéleten Lukács György németül 1963-ban megjelent nagy kétkötetes esztétikája sem változtatott, ámbár főként az elidegenítés fogalmának bírálatát elmélyítette, rámutatott annak kapcsolatára a valósággal, teoretikus megalapozásának arra a módosulására, hogy célja nem az érzelemmentesség előidézése, hanem a helyes érzelem keltése; de fenntartotta: Brecht jelentős hatásai az elidegenítés ellenére jöttek létre. S e jelentős hatások közé sorolta a katarzist, a legjelentősebbet, amelynek kialakulása a régebbi szocialista írókat, Gorkijt vagy Andersen Nexőt éppúgy jellemezte, mint ahogy alapja Solohov és Makarenko művészetének, a legjobb jelenkori szocialista írók közül pedig Bertolt Brechtének, Arnold Zweigének, Déry Tiborénak. Pályája zenitjén Lukács György így találkozott Brechttel. 22 Brecht tulajdonképpeni színpadi pályafutása Magyarországon tehát csak a halála után kezdődött. Először a rádióban szólalt meg 1956 októberében A kaukázusi krétakör, 1957 áprilisában pedig Gellért Endre vitte színre A szecsuáni jó lélek - Jó embert keresünk című „változatát" a Katona József Színházban. Ez az előadása még mindig Brecht magyar színpadi történetének „vaskorszakába" tartozik. A kiváló rendező Csehov, Schiller, sok világirodalmi műremek megszólaltatója s a hagyományos értelemben vett színpadi realizmus nagy magyar szcenikusa nem talált kontaktust Brechttel. Reális Kínát épített a színpadra, kínai emberekkel — és istenekkel —, a költőien lebegő parabola játékos bemutatása helyett valóságutánzásra törekedett, hogy a nézők úgy érezzék, egy kínai történetet láttak a színpadon. Még a címváltozat, „Jó embert keresünk" is nehezítette a mondanivaló megértését és kibontakoztatását: az istenekre terelte a figyelmet, akik „jó" emberre csak két személyben akadnak, a vlzárusban és az utcalányban, noha ez utóbbi azután kénytelen — hogy ismét vissza ne kerüljön az utcára - a kapitalizmus farkastörvényeinek engedelmeskedni. A darab morális ítélete korántsem egysíkú. Korántsem úgy osztja föl a világot, hogy benne minden szegény jó és minden gazdag rossz. Az emberek erkölcse a társadalom függvénye, s hogy a jóság egyáltalában érvényesülhessen, ahhoz a tulajdonviszonyokat kell megváltoztatni. S az előadás a couleur locale hangsúlyozásával feledtette ezt az általános érvényű mondanivalót. 1958 januárjában Székely György rendezett egy Brecht-estet az Irodalmi Színpadon - versek, songok, jelenetek, színdarabrészletek kerültek bemutatásra, s ehhez az estéhez fűződik az első kiváló magyar Brecht-alakítás emléke is, Bulla Elmáé A zsidó feleségben. Mind az est műsora, mind a rendezés törekvése „Brechtközeiben" járt, de a kisméretű színház aligha volt alkalmas arra - sem a mérete, sem a műfaja -, hogy a drámaírót teljes nagyságában bemutathassa. Még ugyanebben a hónapban a Madách Színházban Pártos Géza a Kurázsi mamát rendezte, az előadás minden külsőségéhez a Berliner Ensemble produkcióját véve mintául, de nem sikerült áttörnie sem a közönség ellenállását, sem a kritika tartózkodását. Az ellenállás alighanem az előadás lassú menetének, vontatottságának és a részletek magyar színpa" ( ^* 0 *° B Linclc«: Il a su provoquer des crises salutaires . .. Europe, 1958. jan. - febr. 28 GKOKO I.WKÂI-S: The Meaning of Contrmporarv Ri'ahsm London. 1962.87 89. - UBOfto LtTKAo«: Die Eigenart des Aesthetischen. I — II. Neuwied am Rhein, Berlinbpandau, 1963. passim. M.igv mil A/ es/t.-tikum H dossaga. Bp. 1905. ti
