Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Szabolcsi Gábor: A magyar szocialisztikus novella kezdetei 1900—1919
létrejöttében is jelentős szerepet játszott, arra utalnak: méltánytalan az a feledés, ami eddigi irodalomtörténeti sorsa. A Népszava színvonalának gyors emelkedésében, az irodalmi-művészi életbe való betörésük szervezésében Antal a szocialista írócsoport egyik legaktívabb egyénisége. 18 A naturalista novellában gyökeredzik Madarász Emil és Bálint Aladár munkássága: a szimbolizmus felé tartó fejlődésük útja is hasonló. Madarász 1905— 12-ig ír novellákat a lapba, nem egy kiemelkedően jó elbeszélése jelent meg itt. Különös érdeklődéssel nyúl erkölcsi kérdésekhez; a személyiség sorsa, a személyiség meghatározottsága, a jó és rossz fogalma, sőt a jó és rossz relativitása a novelláiban ábrázolt konfliktusok, helyzetek gondolati lényege. Első novellájában az öngyilkosságba menekülők belső világát akarja megragadni, s a naturalista módszer és a belső szubjektív világ ábrázolására irányuló lélektani törekvés a novella expresszivitás felé közeledő formai zaklatottságát eredményezi. E zaklatott iramú, naturális képek egy belső lelki történésről adnak számot, külső cselekvés nincs is. A lélektani érdeklődés mellett egyre erősebb a lélek és a külső világ közötti kapcsolat keresése, s a valóság determináló hatásának rajza. Az Úri kisasszony, a Vissza kell jönni, a Két leány sir egyaránt azt szuggerálják, hogy a valóság kényszere alól nincs menekvés. E kemény tragédiákat az író kissé szentimentális rokonszenve lengi át. A Két leány sírban Úri Borbála megszüli gyermekét, éjszaka, utcán, s az újszülöttet otthagyja a palánknál, de nem messzi ér el: összeesik. A kórházban egy másik lánnyal találkozik, aki utcalány. Elmesélik egymásnak életüket, s az utcalány zokogva öleli át a bukott kis cselédet: „Te is az leszel, ami én ... Direkt az leszel, mert más nem is lehetsz. Kizárt dolog, hogy más legyél" - aztán összeborulnak és „egymáson sírnak, mert egymás mellé korbácsolta őket az élet". Ez a kegyetlen korbács űzi a János kis pikolóját is, aki ugyan Salamon, de ilyen néven nem lehet pikoló, átkeresztelik hát Jánossá. Nem érti miért, most egész nap rohannia kell. „Ez a fiú megcáfolva Sokratestől Wundtig az összes neveléstani tételeket, tizenkét esztendős korában családot tart fönn." De szegény fiú nem érti sem azt, hogy mi ebben a hősi, sem azt, hogy mi a tragikus, a társadalomra nézve szégyenteljes, csak kiönti reggel anyja és nővérei elé a zsebéből a borravalót, a pénzt „s lefekszik holtfáradtan a nyavalyatörős apja mellé". Balladai hatású történet a népmesei cselekményszövésre emlékeztető Harminc egynéhány éve, a munkássors szimbóluma. Kőműves Gergő harminc éven át épített házakat falujában s utolérte a halálos betegség. Levél ment Szabadka városába fiáért, aki megérkezve látja, hogy apja beteg, s az apa mondja is: „Maradj itt fiam. Nem tart sokáig, nem igen tarthat, mert félek egyedül." A mély lélekismeretre épülő Ifraiság a novella végére tömör, áttörhetetlen szorongásba, a sors végzetes hatalma előtti dühhel teli rettegő lemondásba fullad: a fiú látja apja halálát, s fölrémlik benne, hogy „így dűl ki majd egy nap ő is, úgy pusztul el ő is, mint a barom, mint a barom." u Révész csoportjának vezetése alatt a Népszava irodalmi-művészeti színvonala a polgári lapokkal méltán vetekedett. Álljon itt erre biznyságul az 1908. dec. 25-i szám szerzőinek, cikkeinek névsora: Rávisz BÉLA: A fekete kapu. - BÖLÖNI OYÖBOY: Anatole France a szocialista művészetről. (Interjú) - ADY ENDRE: A könnyek haszna. Csönd a faluban. Az én apám. - MIKLÓS JUTKA: Álomlátások éjén. - BALÁZS BELA: Dalok. LENOYEI. ()tz A ; a két Rozi. - VÁRNAI DÁNIBL: Ködoszlás. - OBROELY OYŐZŐ: Szegénység. - SACHSB JÓZSEF: William Morris művészi eszményei és a szocializmus. - ANTAL ÍJANDOR: Ma is megfeszítik. CSÁTH ÜEZA: A dalról. OBMC* ED»: Péter földmunkára megy. BÁUNT AI.ADÁB: Országúton. VABOA JENŐ: A jobbágyfelszabadítás Magyarországon. - NAOY LAJOS: Isznak a letört emberek. 4 t
