Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Szabolcsi Gábor: A magyar szocialisztikus novella kezdetei 1900—1919
Madarász is, Bálint Aladár is túllépnek a naturalizmus szemléletének határain, ha nem is hagyják el azokat. A naturalisztikus valóságábrázolás eszközei nagyrészt továbbélnek, azonban náluk a környezet és személyiség kapcsolatában a környezet meghatározó szerepe csökkenni látszik. Mint Révész, ők is a személyiség helyét keresik a társadalmi körülmények viharzásában. Bálint Aladár naturalizmusa kevésbé nyers. Közelebb áll a tudatos szimbolista kísérletekhez. Vergődés, Két állomás között című novellái az önzés végletes példáit mutatják be; ezek az inkább naturalista írások. A Meunier bányalovára emlékeztető és utaló Bányaló című novella s a Kormoran madár egy-egy társadalmi jelenség szimbolikus megfogalmazását kísérlik. A társadalom és a személyiség kapcsolatainak föltárásában a legmélyebbre jutó kísérleteket Barta Lajos novellái jelentik. Nemcsak cizellált nyelvezetet, hanem tudatos és összefogott írói kísérletezés és alapos valóságismeret jellemzi írásait. Ady így üdvözli: „Olyan örömöt hozott, mint Móricz Zsigmond óta Kaffka Margiton kívül talán senki még." 17 Mélyebben elemzi Schöpflin, s valóságismeretét hangsúlyozza. 18 A Mátyás király lovagjaiban „a vidéki magyar élet egész sereg betegségét diagnosztizálja az író: az intelligenciának önző, a néptől értetlenül és érzéketlenül elfordult életét, a nagy uradalmak helyzetét a kisbirtokos néppel szemben: az állami törvények rosszaságát kihasználva kibújnak a közterhek és közkötelességek alól, formailag teljesítik kötelességüket... a frázis uralmát az emberek lelke fölött, a szigorú morális megítélés álarca alatt a vigyorgó immoralitást." Mindez igaz, de mindezt különös kidolgozásban mutatja be Barta. Schöpflin ennyit jegyez meg: „Szakgatott, de erősen koncentrált előadásmód", majd később nem elégszik meg ennyivel, s egy alak elemzésében Barta látásmódjának lényegéig jut el: „A doktor, aki mesterségében külsőleg és belsőleg megbukva, hivatásával is nem törődve egy fantaszta eszmének megvalósításában keresi életének egyensúlyát, szinte jelképpé válik." Ez a jelképiség, a valóság egyes elemeinek jelképpé emelése nem csupán a doktor személyének megjelenítésében valósul meg. Az Aprószemü házban egy dolog: az üzlet nő a valóság egész látóhatárát betöltő fantommá, nemzedékek életét rontó hatalommá elidegenedve, elszakadva az emberi cselekvéstől. Önállósultan a saját törvényeinek engedelmeskedve engedelmességre szorítja tulajdonosait is. Az üzlet emberi tevékenység nyomán jön létre, de önállósul, „körülménye" áthághatatlan törvényű, emberfaló valósággá válik, elidegenedik, hogy végül megszelídítését ismét emberi cselekvéstől várja az író. Furcsa kettősség vonul végig ezen az íráson. Mélyen reális valóságszemlélet és illúzió; tudományos alapú és módszerű valóságelemzés és romantikus álmodozás; naturalista miliő, s a személyiség önálló cselekvéslehetőségének, valóságváltoztató erejének kifejezése. A Mátyás király lovagjaiban is megvan a vidéki urak közé érkező nevelőnek a lehetősége arra, hogy ha szembeszállni nem is tud a környezetével — hiszen az mármár rabul is ejti -, kiszakadjon belőle - a személyiség valamiféle döntés-lehetőségeinek illusztrálásában, hiszen volna az elbukottnak lehetősége, volna a győzelemre is. A jelkép akár elidegenedett dolog, akár elidegenedett gondolat, ha embereket fogságban tart is, s ha ez az elidegenedés és az emberek fogsága egyaránt emberi cselekvések eredményeként is jött létre - a szembenállás is emberi cselekvés -, akár illuzórikusán van jelen, mint az Aprószemü házban, akár valóságban, az elszakadás formájában, a valóság kényszerének és a személyiség szabadságának konfliktusait tárja föl. 17 ADY ENDRE: Barta Lajos könyve. (Az élet arca). Nyugat, 1917. II. 321. 18 SCHÖPFLIN ALADÁR: AZ élet arca. Nyugat, 1917. II. 303 305. •i 4'.'
