Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Szili József: A szocialista irodalomtudomány az Egyesült Államokban
A harmincas években a munkásmozgalom és az irodalom viszonyának kérdései (köztük olyan kérdések, mint a kommunista párt vezetésének viszonya a párttag írókhoz, valamint a nem párttag útitársakhoz, — a munkásmozgalom által ihletett művek viszonya a klasszikusokhoz, illetőleg a nemzeti irodalom értékrendjéhez, — a párt irodalompolitikájának viszonya a polgári irodalmi élet által fenntartott értékrendhez, — az aktuális politikai feladatok irodalmi képviseletére való ösztönzés esztétikai problémái, — politikai és esztétikai problémák a neves, de a pártfegyelem által kevéssé befolyásolható polgári írók megnyerése kapcsán) részben mint napi politikai, részben mint elméleti kérdések újra meg újra felmerültek. A szocialista irodalom művelése és a közvetlen politikai feladatok közötti kapcsolat spontánul is kialakult, s általában igen eleven volt. Ezt a kapcsolatot a kommunista párt vezetése köré tömörülő kritikusok is igyekeztek erősíteni. A szocialista kritika és irodalomesztétika java képviselői arra is ügyeltek, hogy az amerikai irodalmi hagyomány egészéhez, a klasszikusok módszereihez és magas rendű (noha épp a mércék biztonsága kedvéért némileg konzervatív) ízlés követelményeihez szabják a kor irodalmának feladatait és lehetőségeit. A politikai események, különösen a személyi kultusz okozta torzulások és egyéb, részben szubjektív okok folytán a párt mellett felsorakozó értelmiségi gárda soraiban már a harmincas évek elejétől kezdve meglehetősen nagy volt a fluktuáció. Némelykor a kommunista párttól történő eltávolodásban elsőrendűen esztétikai természetű ügyek játszottak döntő szerepet, s ebben a vonatkozásban különösen kidomborodtak a konzervatív ízléssel szakítani képtelen irodalompolitika káros vonásai. Némelykor az autodidakta proletárírók és az írótársadalom soraiból jött párttagok vagy szimpatizánsok közötti feszültség is kifejezést nyert az elméleti vitákban és a kritikai állásfoglalásokban. A népfrontpolitika érvényesítése kapcsán a klasszikus realizmus módszereinek alkalmazását követelve sokan határozottan felléptek a kommunista eszmeiség irodalmi képviseletének minden közvetlen, direkt típusa ellen. A mozgalom soraiban nevelkedett írók egy része problematikusnak tartotta azt a helyzetet, hogy a párt vezetése a népfrontpolitika által megnyert vagy megnyerendő neves polgári írókat részesítette velük szemben is előnyben. A proletárirodalom dokumentatív, a századelő verista, naturalista stílusának vívmányaira támaszkodó, a forradalmi elszántság patetikus, sőt szentimentális kifejezésétől sem idegenkedő jellege és a klasszikus realizmus objektivizmusát, külsőleges teljességigényét, társadalmi osztályhatárokon túlnyúló vonzását és a realista stíluson belül megvalósuló formatökélyt követelők esztétikai ideálja közötti feszültség nem bizonyult elég termékenynek ahhoz, hogy egy új szintézis alapja legyen a baloldali irodalmi mozgalmon belül. Noha Dreiser és még néhány más író művészete mérhető e kategóriákkal, az esztétikai értékkövetelményekkel is eleve összekötött irodalmi feladatok már nem voltak arra alkalmasak, hogy a proletárírókéhoz hasonló irodalmi mozgalom programjaként hassanak. Erőteljes volt a modern irodalmi és művészeti vívmányok iránti bizalmatlanság taszító hatása is. A periódus irodalomelméleti problémai tanulmányozhatók az Amerikai írószövet-á r (League of American Writers) első kongresszusáról kiadott gyűjteményben (American Writers' Congress, szerk. Henry Hart, 1935). Waldo Frank, a szövetség elnöke a művészet alapvető szociális funkcióját abban látta, hogy az úgy kondicionálja az embereket, hogy ók mint társadalmi testület váljanak a szükségleteik által megkövetelt növekedés és átalakulás aktusainak közegévé. Minthogy ehhez megfelelő társadalmi cselekedetek kellenek, a művészet különleges feladata az élet egészéről az ide vonat; kozó tapasztalat közvetítése és akklimatizációja. Ugyancsak sok irodalomesztétikai
