Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Szili József: A szocialista irodalomtudomány az Egyesült Államokban
vonatkozású állásfoglalás és fejtegetés található a második kongresszus anyagában: The Writer in the Changing World (Az író a változó világban, szerk. Henry Hart, 1937), az olyan kritikai szimpozionokban, mint amilyen a Literature and Marxism: A Controversy (Irodalom és marxizmus: Vita, 1938). Az időszak gyors és váratlan politikai fejleményei, sürgető feladatai, a szerzők sok irányú és nagyarányú mozgalmi igénybevétele megnehezítette a szervezett tudományosság szintjén való alkotást, az amerikai marxista irodalomtudósok mégis számos olyan művet írtak, melyek máig is fontos helyet foglalnak el az amerikai irodalmi és kritikai tudat formálásában. Nagy, összefoglaló művek sorában elsőnek egy olyan műre kell hivatkoznunk, melynek szerzője nem marxista, s mely nem is közvetlenül az irodalommal foglalkozik. V. L. Parrington befejezetlenül is monumentális művére gondolunk. A Main Currents in American Thought (Az amerikai gondolat fő áramlatai, I — III, 19271930) olyan eszmetörténeti szintézis, mely világossá teszi a demokratikus eszmeáramlatok pozitív történelmi szerepét az amerikai fejlődésben. E műnek az amerikai kritika történetírói kivétel nélkül definitív jelentőséget tulajdonítanak, s hatása alól az amerikai irodalom marxista szellemű történeti szintézisének megalkotásán munkálkodók sem tudták kivonni magukat. Alighanem ekkor érkezett a történeti összegezés szintjére az a fejlődés, amely az amerikai irodalomnak a XIX. század végén feltűnt és a XX. század első évtizedeiben erőteljes, nagy irodalmi értékeket adó tendenciákban testesült meg. Ezek a stílusukat tekintve naturalista, verista, realista — tematikájukban, érdeklődésükben szociológiai és társadalomkritikai, eszmei indítékaikat illetően pedig liberális, demokratikus, sőt szocialisztikus tendenciák folytatódtak lényegében az ún. proletárirodalomban, Upton Sinclair, Theodore Dreiser, Sinclair Lewis és John Dos Passos regényeiben. Szintetizáló irodalomtörténeti müveket írt a magát marxistának valló V. F. Calverton, aki határozottan kiállt az irodalomnak a társadalom anyagi létfeltételeire alapuló szociológiai interpretációja mellett The Newer Spirit (Az újabb szellem, 1925) című elméleti alapvetésében, illetve The New Ground of Criticism (A kritika új alapja, 1930) című irodalomtörténeti szintézisében. Fő műve, The Liberation of American Literature (Az amerikai irodalom felszabadulása, 1932) elsősorban a müveikben visszatükröződő társadalmi felfogásuk alapján értékeli az amerikai irodalom legjelesebb képviselőit. Calverton programját valósítja meg Granville Hicks The Great Tradition: An Interpretation of American Literature Since the Civil War (A nagy hagyomány: A polgárháború utáni amerikai irodalom interpretációja, 1933) című munkája. Mint F. 0. Matthiessen írja, e szintézis megjelenéséig „Vernon Parrington befejezetlen Development of Critical Realism című művének ragyogó fejezeteit kivéve nálunk az irodalomtörténetírás egyetlen módszere a szokásos kézikönyv-módszer volt". 7 Matthiessen mindazonáltal túlságosan szűknek tartja a „nagy tradíció" (a realista, naturalista eszközökkel, demokratikus, progresszív indítékokkal történő társadalomábrázolás tradíciója)bemutatását: szerinte az amerikai irodalom jóval bőségesebben járult hozzá az élet, a társadalom fejlődéséhez, mint a modern regény és költészet jeles képviselőit (Joyce-ot, Eliotot) kizáró prekoncepció mutatja. Bemard Smith, Calvertont és Hickset követve, társadalomtörténeti alapon, átfogó történelemszemléleti kritériumok szerint írta le, s mindenekelőtt a társadalmi » F. O. MATTHiKH.sKNiThe Responsibilities of the Critic (A kritikus felelősségei). New York, 1952. 189.
