Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Szili József: A szocialista irodalomtudomány Angliában

és T. S. Eliot — vívmányaival egyesítsék, vagy Hugh MacDiarmidnek, a Lenn-i himnuszok szerzőjének költői intonációja, melyben egymásba fonódik a forradalmi szocializmus a skót népi nacionalizmussal, az Ezra Pound-utáni modernista versbravúr a skót-kelta irodalmi tradicionalizmussal és az elszánt nyelvújítói törekvésekkel. Mi sem látszott természetesebbnek a költészet és az irodalom hivatottjai számára, mint hogy a társadalmi eszmék újsága és forradalmisága, a régi ellen való gyürkőzés összefér a régi, elcsépelt formák, témák és felfogások ellen lázadó, az újat a maga nyers, véres elevenségében megragadó művészeti tendenciákkal. Ezt a felfogást ezek a költők kritikai, elméleti írásaikban is hangsúlyozták. Noha a kommunizmus nevében fellépő irodalmi ideológusok egy része, például Caudvvell és Ralph Fox is, az új irodalmi jelenségek anarchisztikus vonásaiban a kapitalizmus bomlástüneteit látta, lényegében megértette az irodalmi újítások jelentőségét. Caudvvell eszmei bizonytalanságaik miatt bírálta Audent és Spendert, nem formabontásaik miatt; Fox pedig a prousti, joyce-i regénytípus elismerése végett megalkotta a „szubjektív realizmus" kategóriáját. A polgári irodalomtudománnyal szemben nagy korrektív és kiegészítő jelentősége volt annak, hogy a marxisták egy átfogó történelemkoncepcióra tudtak támaszkodni a tudományos társadalomszemlélet alapján. Ez új tényező volt az irodalomtörténetírás és a kritika jellegzetesen angol prakticizmusához, impresszionizmusához és etikai konvencionalizmusához képest. A marxista kritika szociológiai és hisztoricista oldalai elvben fontos korrektív funkciót tölthettek volna be a húszas—harmincas években előretörő, szűken és egyoldalúan műelemző irodalomelméleti és kritikai irányzattal kapcsolatban is. Ez a lehetőség nem vált valóra, s a marxista irodalomtudomány nemzetközi méretekben is csak az utóbbi évtizedek során tudott sikeres lépéseket tenni annak érdekében, hogy a maga műközpontúságát és irodalomközpontú szemléletét tudományosan meghatározza és kiművelje. Sikeresebb és szélesebb körű volt az a tevékenység, amely az angol irodalom gazdag forradalmi hagyományainak, demokratikus és szocialista örökségének feltárása és ismertetése érdekében folyt. Az angol irodalmi hagyomány összetétele, valamint a demokratikus és a munkásmozgalmi hagyományok elevensége megkönnyítette, hogy a kapitalizmus kritikájának aktuális vonatkozásai erőltetés nélkül és színvonalasan érvényesüljenek régebbi művek, elsősorban az ipari forradalom óta keletkezett regények és versek megítélésében. Az angol irodalom gazdag forradalmi hagyományainak, demokratikus és szocialista örökségének körében a szocialista irodalomértők a polgári irodalomtörténetírás által elhallgatott, elködösített, avagy esetleg elferdített tényekre is felhívták a figyelmet. Ebben a tárgykörben a kutatás nemegyszer fontos tárgyi hozzájárulást jelentett a nemzeti irodalom értékrendjének fejlesztéséhez. A marxizmus friss szelleme ihlette egyaránt Caudvvell és George Thomson módszertanilag egymástól igen távol álló elméleti munkáit. A többnyire erősen publicisztikai, értékelő, ismeretterjesztő és agitációs érdeklődésű irodalomkritikai és irodalomtörténészi munka fő műhelyei a kommunista párt időszaki kiadványai és a párthoz közel álló folyóiratok voltak. A harmincas években elsősorban a Left Review irodalomértő gárdája Christopher Caudwcll, Ralph Fox, Thomas Alfred Jackson, Jack Lindsay, Naomi Mitchison, Edgcll Rickword, Ralph Right, Montagu Slater, John Sommerfield, Randoll Swingler. Edward Upward és Alick West - volt az irodalmi baloldal legkövetkezetesebben marxista törekvésű szárnya. A folyóirat 1937-ben cikksorozatot közölt Blake, Dickens, Spencer, Ibsen, Swift és Shakespeare művészetéről. Az angol irodalom politikailag aktuális hagyomám