Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Szili József: A szocialista irodalomtudomány Angliában
nyaira és dokumentumaira a Daily Worker népszerűsítő cikkei hívták fel az olvasók figyelmét. 1932-ben a lap irodalmi rovatot nyitott, 1939 októberében pedig The Past Is Ours (Mienk a múlt) címmel indította meg a haladó angol irodalmi hagyományoknak szentelt rovatát. 9 Az ötvenes években a Marxist Quarterly, illetve 1955 óta a Marxism Today című folyóirat az angol marxista irodalomtudósok közleményeinek fő lelőhelye. 1957-ben, főleg a kommunista pártból kivált értelmiségiek közreműködésével, megindult a New Reasoner (1957— 1959). Ebben az időszakban jelent meg a Socialist Register és a Universities & Left Review, melynek utóda a Quintin Hoare szerkesztésében megjelenő New Left Review lett. Ezekben a folyóiratokban, de magában a Marxism Today-ben is, többen kifejezték elégedetlenségüket azzal, hogy a marxista irodalomtudományt és művészetszemléletet hosszú időn át konzervatív ízlésnormák befolyásolták. A nem kommunista baloldali értelmiség folyóirataiban az 1956-os krízist követő kiábrándultság dominált, noha kifejeződött bennük az az erjedés is, melynek legszembetűnőbb megnyilvánulása az új irodalmi és kulturális baloldal megjelenése és növekvő közéleti szerepe volt. A harmincas években számos pamflet és tanulmány az irodalom és a szocialista forradalom, illetve az irodalom és a kapitalizmus válsága közötti viszonyt próbálta megragadni. Az évtized elején még a neves polgári irodalomtudós, John Middleton Murry is A kommunizmus szükségességéről (The Necessity of Communism, 1932) értekezett. Charques már említett könyve, Paul Henderson Literature and a Changing Civilization (Az irodalom és az átalakuló civilizáció, 1935) című műve, a Cecil Day Lewis által szerkesztett The Mind in Chains (Leláncolt elme, 1937), mely egyebek között Edward Upward Sketch for a Marxist Interpretation of Literature (Az irodalom marxista interpretációjának vázlata) című írását is tartalmazta, szintén ezzel a problémakörrel foglalkozott. Mindmáig az angol marxista irodalomtudomány kimagasló eredményének tart a tudományos közvélemény három 1937-ben megjelent művet: Christopher Caudwell Illusion and Reality (magyarul: Illúzió és valóság, 1960), Ralph Fox The Novel and the People (Magyarul: A regény és a nép, 1966) és Alick West Crisis and Criticism (A válság és a kritika) című művét. Caudwell könyve A költészet forrásainak vizsgálata alcímet viseli, s a költészet eredetét a primitív társadalom mágikus termelési szertartásaival magyarázza. Fontos tétele, hogy ,,a költészet az ember egyik produktív vagy gazdasági aktivitása", s hogy funkciója az emberi lét két aspektusa, egyfelől az egyedi, természeti ember, a genotípus és másfelől a társadalmi, a civilizált ember, közötti ellentmondásra alapozódik. A költészet igazsága - szemben a tudományéval - „nem ténymegállapító absztrakt tartalmában, hanem a társadalomban betöltött dinamikus szerepében, kollektív érzelmeket kifejező tartalmában keresendő". Caudwell, aki művében a kor pszichológiai és antropológiai elméleteit bírálja és alkalmazza, elsősorban pszichikai hatásában látja a költészet társadalmi szerepét. Szerinte a költészet fejlődését történeti távlatban a társadalom vagy az egyes társadalmi osztályok ténylegesen elért vagy csak illúzióképp „megvalósult" szabadsága határozza meg. Caudwell költészetelméleti művének jelentőségét húzta alá a Modern Quarterly 1951. 1-4. számaiban lefolyt vita, melyet Maurice Cornforth éles bírálata vezetett be. Cornforth a történelmi materializmus téves értelmezésével, a polgári genetika és •Vö.: 'M. N. ALBKHZKJBVA: AZ angol haladó kritika harca az irodalmi örökségért. Ha MCTopnH /icMOKpaTHMecKoü jiHTepaTypu B Am.um XVI II —XX nexoB. (Az angliai demokratikus irodalom XVIII-XIX. századi történetéből). Leningrád, 1955. 267 289.
