Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Szili József: A szocialista irodalomtudomány Angliában

SZILI JÓZSEF A SZOCIALISTA IRODALOMTUDOMÁNY ANGLIÁBAN - Történeti vázlat Az irodalom szocialista tudatosságú tanulmányozása nagyjából egyidős a szocialista ideológia megjelenésével, s a szocialista tudatossággal művelt irodalomtudomány jelentős eredményeket érhet el olyan országokban is, ahol nem a munkásosztály kultúrája az uralkodó kultúra. Az irodalom szocialista igényű felmérésének, kritikájának Angliában igen távoli előzményei vannak. Ezeket a chartista, trade-unionista előzményeket tekinthetjük a fejlődés első periódusának, amikor a számba vehető jelenségek szórványosak, az irodalomtudomány perifériájához tartoznak, vagy nélkülözik a kontinuitásnak és a kumulatív fejlődésnek azokat a jegyeit, melyek az irodalomtudomány mint külön diszciplína jellegzetességei. A másik nagyobb periódusa XX. század húszas-harmincas éveiben kezdődött, egy nagy baloldali, szocialista fellendülés hullámhegyén jött létre. Jellegzetességeivel még mindig sokkal inkább a periódus mozgalmi, politikai akcióinak zajlását tükrözte, képviselte mint az intézményes tudományos munkálkodásnak azt a típusát, melyet például a szocialista irodalomtudományt illetően a szocialista országokban figyelhetünk meg. E két periódus közé a századfordulót követően egy-két évtizedes szünet ékelődött, ami magyarázható azzal, hogy a munkásmozgalomban a gazdasági harc prioritásának elve uralkodott, s még nem szakadtak elég tág rések a munkásság és az intelligencia közötti válaszfalakon. Az új periódus kezdetét tekintve igen lényeges az a pozitív elem is, amit a kommunista párt fellépése jelentett: a marxizmus forradalmi fejlesztésének általa képviselt gondolata révén új kapcsolatok teremtődhettek a munkásosztály ideológiája és az irodalomértők szakmai feladatai között. A forradalmi hullám magával ragadta a humán értelmiséget, az író, költő és kritikus tehetségeket. Hatalmas vonzerőt jelentett a marxizmus történelmi logikájának felismerése is. Ennek a periódusnak legjellegzetesebb vonása, akár nagyigényű, értékes irodalomtudományi alkotásokról van szó, akár epizodikus érdekességű irodalompublicisztikai és kritikai tevékenységről, a marxizmus hegemóniája, mely olyan méretű volt, hogy hatása alól a nem szocialista törekvésű irodalomtudósok sem vonhatták ki magukat. Ebben a periódusban a szocialista irodalomtudományi kísérletek gyakorlatilag egyszersmind marxista kísérletek is. Ez a nagy fellendülés a harmincas évek végétől kezdve fokozatosan alábbhagyott. Mindenesetre éppen a harmincas évek végére, a negyvenes évek elejére értek be azok a marxista törekvésű irodalomtudományi munkák, melyek a tudományos diszciplína értelmében vett marxista irodalomtudomány maradandó építőkövei. Az ötvenes évek közepétől kezdve egy újabb periódus körvonalai tűnnek fel a marxizmus megújhodása jegyében. Ennek elsősorban irodalomesztétikai, irodalomelméleti következményei vannak, de kihat egyszersmind az irodalomtörténet egészének értékelésére, a kortársi irányzatok megítélésére is. Az elmélyültség, a tudományos színvonal követelménye hangsúlyozottabb, mint bármikor korábban. Ez az időszak ma is tart, s új