Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Bojtár Endre: A lengyel avantgarde líra fejlődése

a legkevesebb figyelmet, másrészt az eluralkodó szektás szellem lehetetlenné tette, hogy megértsék nemhogy az avantgárdé művészetet, de még Broniewskit sem. Andrzej Stawar, aki a verskritikákat írta, így értékeli például a Dymy nad miastem kapcsán a nagy proletárköltőt: „Azok közül a költők közül, akik 1925 őszén kiadták a Három sortűz antológiáját, kétségtelenül W. Broniewski tett tanúbizonyságot a legtöbb lírai erőről és a legkevesebb következetes társadalmi érzékről."

44 De általában, a proletárköltőtől elvileg elvitattak minden magán-témái; Broniewski maga is összekülönbözött nemcsak a párt hivatalosnak számító kultúrpolitikusaival, de volt költőtársaival, Standéval és Wandurskival is. V. Az avantgárdé 1924 után A futuristák Jasienski 1923-ban hosszabb elbeszélést jelentetett meg, Nogi Izoldy Morgan (Izolda Morgan lábai) címen, mely elkerülte a kritika figyelmét. Pedig Jasienski a bevezetőben világosan megírja, miről is van szó: „Ez a könyv a jelenlegi tudatállapot egy bizonyos nagyon jellemző momentumának a kritikája. Ezt, a legutóbbi néhány év eredményeként létrejött momentumot futurista tudatnak nevezném."

45 A Nogi Izoldy Morgan témája: az ember és a gép viszonya. A főszereplő Witold Berg mérnök, megy a nagy gépcsarnokon keresztül: „ ... figyelmét hirtelen egy hatalmas, egyhangú pontossággal felemelkedő és lezuhanó sajtoló vonja magára. Tompa, fáradt szuszogás tör elő a gépből. Bergnek a nemi aktus jut az eszébe ... Mért nem szaporodnék ezek maguktól?Terméketlen vadállatok - gondolja."

46 A futurizmus biologizmusa nyilvánul meg ezekben a szavakban, s Jasienski azt is bemutatja, hová vezet ez a felfogás: Berg megőrül, gépromboló düh vesz rajta erőt, s így beszél a munkásokhoz: „Eljött a bosszú napja. A céljai tudatában lévő proletariátus harcba áll. Hogy a harc gyümölcsöző legyen, mindenekelőtt azt kell tudatosítania önmaga számára, hogy ki az ő halálos ellensége. Elég ezt az ellenséget megsemmisíteni, s a rossz megszűnik. A burzsoázia kétségtelenül ilyen ellenség, de nem a fő ellenség. Elég elszedni a burzsoáziától az anyagiakat, s ezáltal néhány millió fővel gyarapodik a proletariátus tömege. Ezáltal azonban a proletariátus problémája nem oldódik meg. Az ellenség más, közeli, olyan, akivel a munkás nap mint nap érintkezik munkája révén, aki észrevétlenül felemészti erejét, egészségét, néha az életét is. Ez az ellenség a gép. A burzsoá civilizáció nem hiába kérkedik a géppel, mint azzal a legnagyobb vívmánnyal, mely milliónyi kényelmet nyújt neki. De azt gondolván, hogy a gépben csupán az elemekkel való harc új fegyverét és a proletariátus kizsákmányolásának új módját találta fel, a burzsoázia téved. A gép élősdiként túlnőtt rajta, az élet minden zugába befurakodott, s az eszközből lassan a burzsoázia urává lesz. A burzsoáziát már teljesen uralja a gép, s az nem tud nélküle létezni. De a munkás mindig gyűlölte a gépet. Kezdettől fogva nyomor és átok volt a gép az ő számára. Tíz és tízezer munkanélküli, ezernyi halál és nyomorékká válás, özvegyek és árvák kenyér nélkül - ezt jelenti a munkás számára "ANORZKJ STAWAB: Poezje Broniewskiego. (Broniewski versei.) Díwignia, 1927. 4. sz. 35. *• BRUNO JABIIÄHKI: Nogi Izoldy Morgan i inne utwory. Warszawa, 1966. 18. 44 lm. 24.