Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Bojtár Endre: A lengyel avantgarde líra fejlődése
/. Előkészületek Lengyelország 1 történelme fordulat előtt áll — jóval 1918, az önálló lengyel állam megalakulása előtt ez a tudat hatotta át a lengyel szellemi életet, így az irodalmat is. A lengyel kultúra didaktikus, nemzeti kultúra kényszerült lenni. A három részre szakított ország egyesítése, a nemzeti önállóság megszerzése 1918-ig alapvető követelés volt. Az előző korszak, a Mtoda Polska újromantikus költői a lélek magányában, a tömegek, a hétköznapi élet felett lebegő művészetben kerestek menekülést ez elől az elkötelezettség elől. De sajátos módon a Alloda Polska másik ágának művészetét, amelyik vállalta a nemzet iránti elkötelezettséget, a nemzet dalnokának szerepét, így például az effajta függetlenségi irodalom legkiemelkedőbb képviselőiének, Stefan Zeromskinak a munkásságát is át- meg átszövi a romantika lélek-keresése. Igaza van a kommunista Brunnak, amikor azt írja zeromski első világháború előtti munkásságáról: „Itt ugyanavval, az állami önállóság elvesztése miatt velünk született sajátos lengyel .metapolitikávaP van dolgunk, mint amilyet nagy romantikusaink müveitek. Ennek a .metapolitikának' állandó célja, vágya, fantazmagóriája ,a lelkek kormánya'-fogalom volt, ezt állítván szembe az országot felosztók materiális uralmával". 3 Nem lenne érdemes a nemzeti kérdésről ennyit beszélni, ha a függetlenségért folytatott harc nem kapcsolódott volna egybe már igen korán, jóval az első világháború előtt a társadalmi felszabadulás problémájával. Ezek azok az idők, mikor Lengyelországban, "létrejön a marxizmusnak, a romantizmusnak, a nemesi gondolkodásmódnak és a legközönségesebb kispolgári filiszterségnek az a maga nemében egyedülálló keveréke, amely a PPS (Lengyel Szociáldemokrata Párt - B. E.) történelmi nevét hordja. Ekkor és itt születik az a modern lengyel függetlenségi irodalom is, melynek legkiemelkedőbb képviselője zeromski." 4 Amint a cél: az önálló államiság elnyerése egyre közelebb kerül, úgy lélegzenek fel az új irányzatok képviselői. Úgy gondolják, hogy levethetik a nemzeti bárd terhessé vált tógáját. De evvel együtt elvetik a társadalmilag elkötelezett művészetet is. „Nekünk csak a ,szabad', a semmiféle szempontokkal, se politikaiakkal, se társadalmiakkal nem terhelt, a súlyos robot jármából - amit eddig a társadalmi berendezkedés érdekében viselni kényszerült - kiszabadult alkotó képes az egész embert és az élet egész teljességét adni" - írják az expresszionisták a Zdrój szerkesztőségi beköszöntőjében, 5 s ugyanezt fejtegeti Jan Lechon is a Skamandcr első költői estjén, 1919 decemberében: ...Művészetet a művészetért, azaz, hogy minden költő szabadon kimondhassa azt, amit gondol és ahogyan gondolja, s hogy semmit se rendelhessen el neki se nemzet, se társadalom, se párt."* A nemzeti kérdés negligásálában az irodalmi irányzatok megegyeztek az 1918 decemberében alakult lengyel kommunista párt, a KPRP programjával. A nemzeti és a társadalmi kérdés egymással való szembenállását csak tovább fokozta az 1920-as orosz-lengyel háború. Az a Püsudski vezette a fiatal szovjet állam ellen a lengyel csapatokat, akit lelkesen ünnepeltek az új költészet hívei, kezdve a s/kamandrita Lechoiíon az expresszionistákon át egészen a futurista Mlodozeniccig, s ott menetel Pirsudski seregében Bronicwski, a későbbi proletár'JOIIAN IÍKUN-HRONOWIOK: Stefana Zcromskiego tragédia pomylek. (Stefan Zeromski tévedéseinek tragédiája.) (1926). Warszawa, 1958. 17. \Íi S UKurK1 ' Szarzyzna (Szürkesi-g) Dzwignia, 1927. 1 sz II blowo wstepne. Za redakeje i wydawmctwo J. Hulewicz (Beköszöntő. A szerkesztőség nevében J. Hulewicz.) Zdrój, 1917. I. évf. 1. sz. 4. "Skamander, 1920. I. évf. 1. sz 58.
