Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Hídvégi Jenő: Hernádi György
Hogy beérjen munkánk termése, Melyet védened kell, Ha életedet dobod is A kapkodó kezek elé. Megrázó képe ez a kommunista költő fohászkodásának. Újabb önfeláldozásra készen lemond egyéni becsvágyáról, hogy beérjen a nagy munka termése. A kép és az egész életmű keserű tragikumát teszi teljessé: 1956-nak kellett elkövetkeznie, hogy feltörhessen szívéből a kiáltás: Most költő leszek újra ! És a mellőzött, háttérbe szorított kommunista felháborodottan kel ki a rágalmazók és azok ellen, akik túlmentek a gyalázkodáson és kezet emeltek a népuralomra. Utolsó verseit „hitének megerősödött partjai"-ról írja, amikor a „szenvedélyek vadrózsái" már befutják „ajándékba kapott" esztendeit és a kései megértés, az engesztelő boldogság őszi ragyogásában egy elkövetkezendő kötet verseit rendezgeti. Születésnapomra című szép versében néhány hónappal halála előtt mérleget készít életéről. Minden sora metsző, elgondolkoztató telitalálat: „Szegény és gazdag nyarak, egy ember gyűjteménye" — állapítja meg bevezetőül — egy emberé „Ki türelmes volt és nem kapaszkodott a siető idő szárnyába ...", ki „Sohasem szakadt el a földtől ..." Vesztettünk is, nyertünk is és aki végig vívta Csatatereit szerencsének és sorsnak, Boldog, ha egy eszmét magáénak vallhat s a nyári estén, Mikor a szél megáll és befelé húzódik a fény: Megsimogathatja tiszta lelkiismerettel gyermekét és asszonyát, Nem bántják többé az izgága holnapok. örülj szívem, az örvényeken túl vagyunk Simán siklik csolnakunk, Foszladoznak a felhők, távolodnak a partok Lassan megszokja szemünk a végtelent. Ilyen engesztelő meleg őszben éri 1958. november 20-án a hirtelen halál, amellyel annyi éven át nézett farkasszemet. 18 Utolsó versében már nem pöröl sem földdel sem éggel, mert bízik az „értelmes erők" munkájában. A lélek elhagyta börtönét - írja e s eszméim vörös csillagával köszönt rám az alkonyat. Számadást csinál és mintha egy távoli halk kórus, egy régi verseskötetének epilógusát zengené: „Sorakozzatok szavak, papirostéglái készülő sírkövemnek..." V. Hernádi György azon kisszámú úttörő szocialista költőink sorába tartozik, akik megérték a felszabadulást, a szocializmus építésének korszakát, beteljesülését mindannak, amiért évtizedeken át küzdöttek. Marxista eszmeiségü író volt, akinek egész élete szoros összhangban állt emberi, írói meggyőződésével, kommunista lelkiismeretével, és aki egész életére összefonódott a munkásmozgalommal. Emberi-Írói fejlődése, ránk hagyott életműve tanulságos, példamutató értéke szocialista irodalmunknak. Mint oly sokan mások, Hernádi is a hangoskodó, laza, anarchikus vonásokat mutató ösztönös lázadás állapotából emelkedett fel az érettség, higgadtság korszakába. Ez az állapot sokak számára volt a vízválasztó - Király István szavaival -, az "Agyvérzésben halt meg. 27 417
