Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Hídvégi Jenő: Hernádi György

A deportálást túléli, de betegsége miatt csak 1945 őszén kerül haza. Hazatérve bizony nem negyedszázad emberi és írói tevékenységével megszolgált babérokat jött learatni. A háborútól felégetett, fizikai és szellemi romokban heverő országban fia­tal felesége várja. Első versei egyikében a Veszélytelen tavaszt köszönti, s a „barbár napok" múltával a „nagy pör" lezárását sürgeti. A Hernádira jellemző retorikus versben megszokott módon keveredik egymással a többes és egyes szám első sze­mélye, előtérbe helyezve a milliók által elszenvedett kollektív sorsot, amelyet csak később és szerényen követ a sorok közt a szubjektív — énélmény: Elértük határát a nyomorúság sivatagának És átvészeltük a burzsoázia börtöneinek kínzókamráit, Germania haláltáborait És most csodálkozva tapogatom a testem, A viduló lélek bámulatával vizsgálom a szívemet, a tüdőmet... A sebek gyógyulnak ugyan, bár „stigmáik* sokáig éktelenkednek. „A köd felszállt", az „önmagát marcangoló hosszú emberöltő" „komor napjai véget értek..." „A tere­ken tolongás..." Hernádi György 46 éves. A kései családalapítás, az eddig elér­hetetlennek látszó és most testet öltött boldogság megsokszorozzák a reményt, s a költő maradéktalanul azonosul a megrázkódott és magára eszmélt hazában megindult országépítő munkával. „Kifényesednek újra a szavak" - hirdeti, s a verseiben gyarapodó főnévi igenevekben, óhajtásokban, felszólításokban — a higga­dás mellett - mintha az „emberöltő" előtti forradalmi korszak ifjonti szózuhata­gainak halvány visszfénye is felremegne. Ti élve maradottak érzitek-e Sosem volt érdemesebb élni Földek és gyárak munkásai Az öldöklő szerszámok helyett Kezetekben a munka eszközei Micsoda biztonsága a jövőnek: Gyermekeinket rettegés nélkül tartjuk karjainkban És a fiatalok lendületét Boldogabb idők reménye őrzi. Barátai és hü társai megütődnek rajta, hogy személyes sorsa alakulása, a szemé­lyét sértő méltatlan bánásmód mennyire nem érdekli őt. 1946-ban a Magyar Kiske­reskedő c. hetilap szerkesztője lesz, egy év múlva megjelenik verseskötete Akik élve maradtak címmel. Ezt követően évtizeden át nem jelenik meg kötete, és nevét nem írják le sehol mint költőét. Egy egész, harcokban edzett, kipróbált nemzedék osz­tályrésze ez. Sok tizenkilences járja a mellőzöttek vagy éppen megtűrtek hasonló útját. Emellett, Hernádi Nyugaton választotta meg emigrációja színtereit. De tartózkodását mindenfajta elvtelen, alacsony rendű konformizmussal szemben, mel­lőzöttségében is megőrzi. Egyetlen ügyre, a munkásosztály ügyére tett fel mindent, s egy percre sem nézte, milyen árat kell állhatatosságáért fizetnie, ő, aki mindenkit harsányan védelmezett a méltánytalansággal, igaztalan támadásokkal szemben, saját háttérbe szorltottságát személytelen közönnyel nézte. Szenvedélyes lendülettel száll

Next

/
Oldalképek
Tartalom