Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Hídvégi Jenő: Hernádi György

lalkozásához fűződik. Lengyel Akácos Andrással, a könyvkötővel megindította az írók Könyvtárát. Elsőnek Kassák A ló meghal, a madarak kirepülnek c. műve jelent meg. Másodiknak Hernádi-Hercz verseskötete. Ahogy a kortársi kritika bemutatja a költőt: „... rendezetlenül minden forma, rím és teória nélkül tárulkozik ki: úgy, amint a világot összekavarták benne... Van főnök úr és főkönyv és „lírai élmények" is vannak és van egy hivatalnok Bécsben, szegény-szegény Hercz Gyuri, aki barakkban hált, kartotéklapokat írt és nagyon-nagyon ember tudott lenni; most lerántja a maszkot önmagáról — s míg a verista George Grosz az undor vonalát rajzolná papírra —, ő lelkéből hányja ki az életsalakot."

8 Az érzékeny idegalkatú Horváth Árpád lelkesülten üdvözli a kötet verseit és a szerző asszociatív strófaépítő készségét.

9 Valójában az expresszionista gomolygás paroxizmusában érzékeljük itt a költőt, abban az állapotban, amikor az élmények még lávaszerü izzásban vannak és költői szublimálás nélkül törnek felszínre. Híres verse, A barakk — 1923, jellemző módon, szónokias és biblikus intonációval, Ézsaiás próféta szavaival kezdődik: Nyakunkon a kivertség keresztje Kígyót küld az Ur. . . mindenki kapkodja bokáit... Az elvtársak meztelenül ülnek a szalmazsákokon Láttátok-e már a kórházak titánjait Mint a város kiejtett szeme Forog forog véresen a valóság Nyolckor lesz a gyűlési A testnélküli gondolatokra Mint láthatatlan légyfogókra Ragadnak a percek Csak a szép lány álmos Barna szemében megborzong az árvaság tengere De a vöröshajú most ellenforradalmárokat aprít S égő villanykörtét srófol a fejébe . .. Hernádi György költészete a húszas évek derekán kezd tisztulni az expresszionista sallangoktól. E viszonylag lassú folyamat egyben közeledést is eredményez a természetes beszédhez, a realizmushoz. A szólamokat görgető, retorikusán ismétlő tagolást szilárdabb szerkesztésmód váltja fel, s a sorokon belül mind gyakrabban bizonyos ütemű egységre törekszik a költő. Persze a zártabb formák sem torlaszolhatják el kedélyének megszokott háborgását. Hatodik telet húzza már át szívünk. Oh, ha még oly régiesen lehetne szeretni, Lelkesülni, remélni embereket... Mikor lesz vége e cudar állomásoknak? •TILKOVH7.KY \UuA. Hercz (Hernádi) György versei. Genius, (Arad). 1924. 115. l-uggctlcu Szemle, (cim nélküli közlemény) Budapest, 1922. március, 92 - 93.