Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Hídvégi Jenő: Hernádi György

pének fontosságára, a szociáldemokrata megalkuvás, a politikai engedékenység, züllés súlyos következményeire. A weimari köztársaság arculatát azonban nemcsak ez jellemezte. A történések teljességéhez tartozik, hogy a társadalmi-politikai helyzet ellentmondásossága dacára, a kiélezett osztályharcok közepette sor került a monopolista töke bizonyos fokú korlátozására, a legagresszívabb militarista körök átmeneti megzabolázására. Enélkül érthetetlen lenne annak a liberalizált szellemi légkörnek megértése, amelynek televényén tucatnyi irodalmi, művészeti irányzat, felbuzgó izmus tenyészett. A weimari demokrácia végleteit éppen az a paradox helyzet jellemezte, hogy egyik oldalon teret engedett az expresszionizmus, avantgardizmus, aktivizmus forradalmi árnyalatú irányzatainak is, másfelől pedig tehetetlen közönnyel tűrte a fasizmus térhódításának baljós távlatait sejtető militarista Feme-különítmények gyilkosságait. Ez az ellentmondásos, felemás, erjedő légkör, amely a szellemi lét minden szféráját átjárta, nyújtott ösztönzést ahhoz, hogy a modern művészeti irányzatok, elsősorban az expresszionizmus kibontakozzanak. Ekkor tört új utat a filmben Ernst Lubitsch, a szcenikában E. Piscator, a lírában E. Stadler, a prózában A. Döblin. A német expresszionizmusnak gazdagon árnyalt arculata van. Kezdeteiben — amint erre Szabolcsi Miklós elemzésében rámutat — az ember belső megváltoztatásáért küzd, majd a háborút követően több ágra szakad. Egyik ága erős társadalmi érdeklődésűvé, töltésűvé lesz, s aktivista változatában különösen mély hatást gyakorol a szocialista irodalomra. „A 20-as évekbeli német aktivista expresszionizmusnak - főleg a drámának, Reinhard Goeringtől Tollerig, Georg Kaisertől Fritz von Unruh-ig - lázító, öntudatra ébresztő, háborúellenes - humanista hatása, kisugárzása volt egész Közép-Európában, s maradt a nácizmus sötét esztendei alatt. Még az első világháború előtti absztrakt Ember-kultusz, Werfel O-Menschének folytatása is harcos humanista programmá vált ezekben az években: Ludwig Rubiner könyvének a címe, Der Mensch in der Mitte, egy egész generációnak lett hitvallása."* A fiatal Hernádi-Hercz György, aki itthon elsősorban Kassák írói műhelyében ismerkedett meg a modern, profetikus, formabontó izmusokkal, Berlinben az expresszionizmus ősforrásával találkozott. A német expreszszionizmusra az volt jellemző, hogy az én szubjektív életérzését erőteljes kollektív életérzés kifejezésével helyettesítette, s a végsőkig vitte a szimbolikát, a mesét, az absztrakciót a figura megalkotásában, ugyanakkor kihasználta a nyelvi lazításnak, I hatásos szóösszetételeknek a német nyelv természetéből adódó lehetőségeit. Érdemes nyomon követni a különféle hatások váltakozását Hernádi-Hercz költészetében. Kezdetben Ady befolyása érződik, pontosabban az a funkcióváltás, amely Ady költészetében a kezdeti szimbolikán való túllépést, a nemzeti léten is túlmutató, egyetemes emberi szenvedélyeket hordozó poézist eredményezett. Az adys hatás emlékeit őrzik az első kötet nagybetűs főnevei, majd Kassák erőteljes, hosszan tartó szuggesztiója következik, indulatait a szabad vers korlátlan lehetőségeiben igyekszik kiélni. A fiatal költő természetszerűen vonzódott a különféle manifesztumok extatikus tiltakozásaihoz, mindenfajta zsarnokság, kizsákmányolás, vérontás ellen. Megismerte a Menschheitsdämmerung írói köret, amely „kozmikus, áhítatos, monumentális művészetet" követelt, „új éthoszt" hirdetett a millióknak, hadat üzent a „csendéletnek, a dekorációnak, a hedonizmus cifra penészvirágainak, a széplelkek bágyadt macskazenéjének", a zsarnokság minden válfajának, és megismerte a húszas évek elejének hasonló hazai megnyilatkozásait, Hevesy Ivánék, Palasovszky ödönék kiáltványait. ' SiARoic.Ht MIKIAS: ,,A nemzetközi avantgárdé" Kritika, 1967. 12 11. M 401