Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Hídvégi Jenő: Hernádi György

ami a háborútól meggyötört országban és benne személyesen a legszebb remények megvalósulását ígérte. Ráadásul szülővárosa az ellenforradalom egyik főfészkévé válik. Kétségbeesés, szinte kozmikus erejű megdöbbenés érződik a forradalmat sirató verseiben: A szemekben megtört a fény A szíveket sodorja az örvény Csak csillogott a szabadulás A bátorság s a csillagok íve más Ilyen szomorú ősz még nem volt a földön Most nem csak mi kapaszkodunk az Élet után A hegyek, a rétek, a kertek is tudják a sírás értelmét, És az élettelen dolgok testvérkönnyét érzem a szememben Majd önkritikus hangot üt meg, és a fájdalom és letargia átmeneti szorításából magához térve, új harcra ösztönöz: Testvér, valahol eltévesztettük a utat Elcseréltük a Napot a Holddal Kössünk azért is új frigyet az emberért Kinek iszonyú ekék szántják a mellét Készüljünk fel új harcokra 1919 novemberében, az utolsó prágai gyorssal érkezik Budapestről Pozsonyon, majd Prágán át Berlinbe. Útközben szlovák és cseh munkások vendégszeretetét élvezi, akiknek segítségével sikerül épségben megérkeznie. II. A politikai emigránsok, írók, újságírók zöme Bécsbe tart. Berlinben ekkor még viszonylag kevesen vannak. Hercz György egy délkeleti, munkáslakta kerületben, Neuköllnben (a régi Rixdorf) telepszik le, tagja lesz az Emigránsokat Igazoló Bizottságnak és bekapcsolódik az egy éve alakult Németország Kommunista Pártja délberlini szervezetének munkájába. A weimari demokrácia még csak félesztendős, de a társadalmi átalakulás elégtelensége miatt máris válságba került. A szociáldemokrata vezetők engedékenysége, a földkérdés megoldatlansága, a junker nagybirtokok, a reakciós bürokratikus államgépezet épségben hagyása, a demokrata, centrumpárti, koalíciós partnerekkel szembeni engedékenység egyrészt utat nyitott a gazdasági helyzet gyors romlásának, az inflációnak, másrészt kedvező talajt teremtett a restaurációs manőverek számára. A költő emigrációja fegyveres harccal kezdődik: 1920 márciusában részt vesz a hírhedt Kapp-féle puccs leverésében, és küzd Gustav Bauer szociáldemokrata kancellár és köre engedékeny és végletekig megalkuvó politikája ellen. Költészetének minden sora a küzdelmet szolgálja: megmozdulásokat szervez a magyarországi fehérterror elleni tiltakozásul. Az egyik demonstráción nagy hatást kelt Szamuely halálára írott megragadó költeménye felolvasásával. Ezek a népes demonstrációk két okból is igen hasznosak: Horthyék s/örnytettcinek leleplezésével erősítik a német munkásokban a magyar munkástestvéreik iránt érzett szolidaritást, másfelől pedig a magyarországi példával messzehangzó szóval figyelmeztetnek a párt irányító szere-