Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Hídvégi Jenő: Hernádi György

korszaka volt nálunk. Elfordultunk már a Nyugatosoktól, de még nem találtunk rá a saját utunkra ... Hernádi Hercz György... talán vak ösztönnel tévedt mellénk és azóta se tért le a megkezdett csapásról. Szabadverseket hozott hozzám és mindmáig hü maradt ezekhez a formátlannak mondott, lényegében azonban nagyonis szigorú formákhoz. Nagy a verselókészsége és bizonyára sokkal többre vitte volna siker dolgában, ha ügyesen rímeket párosított volna, s skandálta volna a hibátlan jambusokat és trocheusokat."

2 Ma már világos, hogy a költőt nem a vak ösztön és nem elsősorban a szokványos polgári intellektuális hiányérzet emelte ki közegéből és kalauzolta a forradalmi költészet útjára. Az ifjúi lázadás vulkáni lendülete mellett olyan erények szegélyezték indulását, mint a szakadatlan töprengésekből származó gazdag gondolatiság, mély szociális felelősségérzet, duzzadó életerő, életöröm s a mindennek kifejezésére méltó forma áhítása. Kamaszos lázadása Ady-utánérzései, expresszionista hevülete, modoros szózuhatagai mellett is, már a kezdet kezdetén céltudatos költőnek hat, aki nagyon jól tudja, mit akar: igazságos világrendet - és éppen ezzel az energikus, egészséges és imponáló hangütésével hökkenti meg környezetét. Mindennek nyitja voltaképpen egyszerű, a költő kisebb belső és nagyobb külső miliőjének egybeesése: biológiai érése, politikai serdülése, eszmélődése — szinkronban van a világháború utolsó két esztendejének forradalmi eseményeivel. Ezek hatását mélyíti hazatérése a frontról, az októberi őszirózsás forradalom, az elkövetkező nagyszerű, mozgalmas események kezdete. Szervezi a katonatanácsot és katonái Székesfehérvár városparancsnokává választják a fiatal kadetőrmestert, aki 1918. október 31-én, elfogódott hangon jelenti a Nemzeti Tanács budapesti központjába, az Astoria Szállóba, hogy szülővárosa csatlakozott a mozgalomhoz. Belép a KMP-be, szervezi a hadviselt tanítójelölteket és munkanélkülieket, vezércikkeket ír a Fejérmegyei Népszavába, majd 1919 májusában Pór Nándor fiatal költővel, Telegdi Bernáttal - aki akkor bölcsészhallgató volt - és az ifjú Tóth Aladárral folyóiratot ad ki „Az Eszme"

3 címmel. Ebben négy verse jelent meg, köztük a Liebknecht halálán című, 1919. május 1-én. Valószínűen ő a szerzője az Egy előadás a zárdában (Hiteles történet) c. szépprózai írásnak is, amely egy apáca átalakulását ábrázolja, aki megszabadítja magát nyomasztó rendi élete béklyóiból. Az Eszme a május 18-án megjelent összevont 2-3. szám után megszűnt. Az áporodott kisvárosban pezsgő szellemi élet indul, amelynek Hercz György központjába kerül. Leküzdhetetlen vágyat érez, hogy ne csak írjon, hanem élőszóval is hasson. A megszerzett ismeret továbbadása, a nevelés, a tanítás, a nemes értelemben vett agitáció igénye olyan életelemévé válik, amely a sírig kíséri őt. Velinszky László tanító, a Fejérmegyei Direktórium elnöke - a forradalom bukása után mártírja - harcos fiatal irodalmárok sorában őt is felkéri, tanítson szociáletikát a fehérvári középiskolákban. Hercz György barátaival együtt lelkesedéssel tesz eleget a felszólításnak és tanterv híján nagy buzgalommal azt adja tovább tanítványainak, amit édesapjától tanult, olvasott, ami a Galilei-körben megragadta műveltségre és forradalmi hitre szomjas egyéniségét. A forradalom bukása után mint sokaknak, neki is menekülnie kell. A néphatalom veszve van, a hazafiakat Horthy darutollasai gyilkolják, mindannak végeszakadt, ' Kassák Lajos bevezetője HERNÁDI GYÖRGY: Akik élve maradtak c. kötetéhez. BudaPest, Faust Könyvkiadó, 1947. •Az Eszme, 1919. május 1. 18. (1-2-3) sz. M. PÁSZTOR JÓZSEF: Az Eszme („Szociális kultúrlap" 1919-ben). Magyar Könyvszemle, 1969. 1. 42 - 47.