Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Pomogáts Béla: Kis Ferenc költészete
készítik elő. A példa sugárzásának és a költői alkat érvényesülésének sajátos egybejátszásáról beszél a külváros rideg környezetének bemutatása az Angyalföldi séta soraiban és az egyszerűség mögé rejtett dialektikus gondolati tartalom az Egyedül tömör szerkezetében. Ez a vers szaggatott, mozaikos előadásban ábrázolja a társadalomban idegenként élő, magányos ember közérzetét: „Egyedül vagyok ... Becsukódom, / hogy helyt állhassak magamér. / Hízik az árnyék, köröskörül / mindenki gyanús, aki él. / Nemcsak a gyilkos, gyanús nékem / az áldozat is... engem már / annyit megloptak, hogy nem hiszek / annak sem, aki megkínál. / Fiatal vagyok és szívesen / maradnék örökké ilyen: / mint csillogó bor a pohárban, / önnönmagamtól részegen !" De József Attila hatását példázhatja a szerelmes vers metaforáiba zárt közéleti indulat, mely a Szeretlekl gyengéd természeti képei között villan fel: ezt a sort: „földéhes parasztok vágyával szeretlek" — lehetetlen össze nem vetnünk József Attila Flórájának ismeretes soraival: „Úgy kellesz, mint parasztnak a föld." Mindkét költőnek metaforákat, hasonlatokat sugallanak a körülöttük küszködő szegények gondjai, vágyai. Kis Ferenc tanítvány lett, de nem vált utánzóvá. A filológia kimutathatja az iskolát, az élmények, a versek sajátos világa mégis alkotó egyéniségre vall. „Az idegen költőiségtől ihletett versekben ez a mélyrekerült egyéni íz és a folytonos keresés biztosítja Kis Ferenc költői jövőjét" - írta Radnóti Miklós, a Fegyvertelen értő kritikusa. 14 Igen, Illyés és József Attila példája éppen az egyéniséget szabadította fel benne, a nyelvét oldotta meg, hogy beszámolhasson sorsáról, vallomást tehessen élményeiről és eszményeiről. Láttuk, hogy Kis Ferenc egyéniségétől nem volt idegen az öröm, a hétköznapok, a család, a munka derűje, a jövő reménysége. Az élet vágyával, a boldogság igényével érkezett, s emberi-költői lehetőségeit készült kibontakoztatni: „összedobban bennem minden mozgás, / mert szeretek és élni akarok" - kiált fel az élet örömével a Dalban. A kor egyik jellegzetes kifejezése, a konstruktivista mozgalom egyik etikai célkitűzése: az „önmagunk megvalósítása" pedig többször is előfordul verseiben (pl. Gyógyulóban, Barátaimhoz). Kis Ferenc arra vágyott, hogy minél teljesebben bontakoztathassa ki költői képességeit: ezért hajszolta a könyveket, rövidítette meg az éjszakai pihenés óráit az önművelés kedvéért, ezért gyalogolta be egyetlen hátizsákkal Európa országútjait. Az egyéniség „megvalósításának" programja mégsem jelentett individualizmust: saját emelkedését mindig a munkásosztály jövőjének távlatában képzelte el. Az életőröm és a boldogság igényével, az emelkedés reményével indult költő persze könnyen szerzett sérüléseket a kor mostoha társadalmi viszonyai között. Maga beszéli el később, hogy nyaranta gyakran egy sátor volt a szállása Gödön, kerékpárral járt be dolgozni a városba, az irodalmi kávéházban csak a bejárattól mert körülnézni: a kávéra való néhány fillérnek is szűkében volt. Otthon helyett a börtön szenvedését kapta, elismerés helyett a munkanélkülinek kijáró megvetést, az idill vágyát a nyomor valósága fojtogatta, a jövő reményeire a fasizmus és a közeledő háború árnyéka borult. Kis Ferencből - mint annyi másból — így éppen törekvéseinek kudarca, a vágyak és a valóság egymással feleselő ellentéte hívta elő a verseket. Költészetében a József Attila-i „aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni" R*»ága érvényesült, versei a küzdelmek, a szenvedés közegéből szálltak a magasba. '* MIKLÓ.: Fegyvertelen. Nyugat, 1937. I. 368. Ojraköxölve: R. M.: Próza.
