Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Pomogáts Béla: Kis Ferenc költészete

A munkássors tragikus élményeit szorítja lázas soraiba a fogházról beszámoló Falak kőzött, a gyermekkor keserves tapasztalatait felidéző Anyám levele s a munkanélküliség tehetetlen lelkiállapotát festő Dal: „elhajított öklöm csüggedten hever / a szenynyes abrosz tarka színei közt // mint útra dobott kalapács a porban, / rozsdát izzad az örök tétlenségben 1" A személyes sors keserve tör fel a Kegyetlen vagyok mélyéről: ,,a megalázás vermeit / s ahány börtön van, ismerem", s a közelgő háború rémeivel viaskodnak az Ezer ördög kísérteties képei: Ezer ördög ezer lapáttal izzó parazsat szór az égre, vérvörös pecsét a nap s az ég a megpecsételt sorsú béke 1 Mint tépett ruhájú koldusok egy bús dombon búsabb sorfalat állnak a fák . . . levél se rezzen a kemény és elszánt ég alatt. Háború 1 véres, barbár csata lesz holnap itt - csikorg az átok. Vad szenvedélytől túlfűtötten röpködnek a kormos jóslások. S hol a jövendő gondja szálldos, mereng a költő, ő látja már: legyőzött mezőkön köhögve, hogy kereng a legyőző halál. A benne lüktető erő és a bénító sors ellentmondása lobbantja fel egyik legjobb versét, a Dongó darázsi: Repülnék nagy keservemmel, amerre még nem járt ember 1 Képzeletem mi volna más: két ablak közt dongó darázs szakítsd fel az ablakomat, röpíts, ó égi legvonat I Nem csodálkozhatunk azon, hogy vágyainak folytonos kudarca, a megélt sors ridegsége, az a konfliktus, mely igazságérzete, belső tisztasága, emberség-igénye és az őt abroncsaiba fogó sivár valóság között létrejött, nemegyszer kiábrándultságba kergette: „Csüggedt vagyok, mondod? / Okom van rá, hidd el - / fegyvertelen mit sem érünk / tudással meg hittel !" - kesereg a második kötet címadó verse. A tehetetlenség és reménytelenség partjáról az erős elkötelezettség mentheti meg az embert - ezt Kis Ferenc is tudta. A kétségbeesés képeit, a csüggedés igéit a lázadás indulatának kellett felváltania. Az őszi sorok elégikus-fájdalmas hangulatából szenvedélyes cselekvésvágy robban elő: Ô, ha kazán lennék, kit önnön gőzének ereje feszít szét, a mélyrenyclt harag az Őszi homályban, mint füstben a szikrák, pattognának sűrű bujtogató szavak I Ez az indulat parancsolja rá a forradalmi elkötelezettséget. A munkásság fiaként a távolból küldi szeretetét és fájdalmas együttérzését az 1934-es bécsi munkásfelkelés