Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Pomogáts Béla: Kis Ferenc költészete

ó, hogy karolnak, ölelnek át most is, biztatnak egyre szebben: üvöltsed a nyomor jajszavát, vádlón és mindig tüzesebben ... } Az Árvákban csupán a vers lírai csattanója, az indulatok forrongását kötetlen sorokkal kísérő utolsó versszakok emlékeztetnek a korábbi művek szabad és absztrakt fogalmazására. Éppily ösztönző szerepet kapnak Erdélyi József versei: a Mese egyszerűsége, emlékekből felépített története, a Béke jelképpé emelkedő látványa, szelíd szomorúsága az induló Erdélyi világát idézi elénk. A versben jelentkező indulat, s az indulatot kifejező szerkezet, képi világ annak az Erdélyinek a hatásáról árulkodik, aki még nem pártolt át a szélsőjobboldalhoz, hanem a plebejus forradalmiság igéit hirdeti. Kis Ferenc melankóliája és szelíd humora, a látványt vagy a történetet (anekdotát) szenvedélyes meditációvá fejlesztő módszere egyértelműen a „népi" poétika kezdeményezőjére utal. A kötött forma ezentúl uralkodó szerephez jut, érdekes, hogy Kis Ferenc még korábbi szabadverseit is átfogalmazza, hangsúlyos ütemek és rímes sorok rendjébe fegyelmezi: a Bevezető (Beköszöntő címmel), a Fogházban és más versek a formaváltásban kapják második alakjukat. Ennek az átfogalmazásnak lényegi értelme van, nemcsak a vers formavilágát és hangját változtatja meg, hanem másfajta szemléletről is tanúskodik. A Bevezető például nemcsak az „új költészet" elvontabb hangján beszélt, hanem a benne megszólaló életérzés is más volt, mint az 193l-es Beköszöntőé: keményebb, makacsabb. A második változat azzal, hogy dallamosabb és szokványosabb formára hangszereli a verset, az érzést is lágyabbá teszi. A formaváltást azonban nem mindig a költői eszmények átalakulása idézi elő. A Makszim Gorkij hatvanötödik születésnapját köszöntő versnek például előbb készült el a hangsúlyos, mint a „szabadverses" változata: a Távirat Moszkvába 1933-as, a Maxim Gorkijhoz 1934-es évszámot visel. A két változat közötti stíluskülőnbség abból ered, hogy a második a munkás-szavalókórusok igényei szerint nyert megfogalmazást. Az első vers hőse „a jóság apostola", a másodiké a „kemény szándékú" író. A szavalókórus-szöveg lényegi eleme volt az aktivitás, a jövőt építő konstruktivitás. Az első változat „lágyabb" fogalmazását Kis Ferencnek tehát át kellett alakítania. Külön kell szólnunk József Attila hatásáról, s arról a költői példakeresésnél erősebb barátságról, amely Kis Ferencet klasszikus társához fűzte. Mint Találkozások József Attilával című írásában elmondja, először az 1928-ban megjelent Hosszú az Úristenné] ismerkedett meg, ekkor még nem vette észre a költőtárs jelentőségét. A Külvárosi éj viszont már végképp megnyerte magának rokonszenvét: „ez az a költészet, amelyre vártam, amelyben a mi nagyságunk, szépségünk ott ragyog, amelyben ott vannak a mi hétköznapjaink" - ezekben a sorokban a felismerés, a példára találás öröme kiált fel. Később személyesen is megismerkednek, s Kis Ferenc még évtizedek múlva is abban látja költészetének legfőbb elismerését, hogy József Attila testvéri rokonszenvvel fogadta Bécsi özvegyek című versét. „Boldogság és felelősség lett ez: felelősség és feladat, hogy nekünk most különbül kell írnunk" - jegyzi fel e barátság hivatásRyújtó élményéről. Kis Ferenc e barátsághoz halálig hű maradt: „zokognék, ó de sírni sincs már kedvem - / a házőrző eb vinnyog s tehetetlen / dühében önnönmagába harap" - írta megrendülve és átkozódva ebben a szép versében, mellyel József Attila halálának áldozott (József Attila halálára). Mikor József Attila példájához fordul, valójában saját egyéniségét keresi, s azok a versek, melyek e példa követéséről tanúskodnak, már az egyéniség kibontakozását