Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Pomogáts Béla: Kis Ferenc költészete

POMOOÁTS BÉLA KIS FERENC KÖLTÉSZETE Aki ismerte, arról beszél, hogy Kis Ferencnek személyes varázsa volt. Meggyőződés és szenvedély sugárzott szavaiból, még keserű kifakadásainak is vonzása volt, erkölcsi biztonságról árulkodtak indulatai. Jókedvében akár egy egész társaságot elszórakoztatott, tőrténeteket mesélt, verseket mondott, tréfálkozott. Indulataiban, ítéleteiben pedig szigorú és következetes, a gyötrődésig őszinte, és kegyetlen akár, ha eszményeit és a valóságot kellett összehasonlítania. Nagy László szép verse: A fekete költő ezt az egyéniséget idézi fel: „Költő voltál - írja -, aki rég a fejét is betörette,/ szegények terülj-asztalkája ne legyen csalárd mese." Valóban következetes és meggyőződéses egyéniség lehetett: a moralisták fajtájából való, akit a költészethez nem csupán a „szépség" vágya, nem esztétikai igény vonzott, hanem erkölcsi parancs; az a belülről fakadó elkötelezettség, amely az igazságot kereste, amely egy történelmi perben a tanú szerepét vállaltatta, amely halálig nyughatatlanul szolgálta a fiatal korban felismert és megfogalmazott eszményeket. Kis Ferenc verseiből ez a moralitás sugárzik; szenvedélyes és igazságkereső egyéniségének leghűbb tükre a költészete. 1. A régi Magyarország egyik elhagyatott vidékén, a szamosháti Nagygécen született 1908-ban, szülei agrárproletárok, apja az első világháború áldozata. Anyja tíz gyermek kenyeréért küszködött, öten korán meghaltak, a többieknek sem volt gyermekkora. Maga Kis Ferenc is molnárinasként, marhahajcsárként, napszámosként nőtt fel, tizenkét éves korában már a mátészalkai nyomdában dolgozik - az a néhány próza, ami tolla alól kikerült, szívszorító emlékekről beszél.

1 Hamarosan Pestre kerül: betűszedő lesz, majd munkanélküli, gyalog járja be fél Európát: Csehszlovákiát, Ausztriát, Németországot, s fiatalon részese a munkásság küzdelmeinek. Az ifjúmunkások mozgalmaiban dolgozik, szavalókórusokban szerepel, tagja a szociáldemokrata pártnak, Kassák Munka című folyóiratát terjeszti, s Bécsből hazacsempészi a kommunista emigráció Új Március című lapját. 1929. december 8-án az ausztriai Tropauban részt vesz az osztrák ifjúmunkások kongresszusán. Felszólalása során a következőkben jellemzi a magyar munkásság helyzetét: „Ha Magyarországot említik, az azt az országot jelenti, amelyben Olaszország után a munkásság a legjobban van elnyomva. Éppen most ünnepli a magyar munkásság Horthy nevenapját, amikor eszükbe jut az, hogy Horthy volt, és jelenleg is az, ki az összes munkásokat elnyomja és azokat a Dunába, illetve a börtönbe juttatja." Hazatérve, felszólalása miatt * Látogatón.™, Inasévek, Hajnal, Miska bácsi, Üton-útfélen, Felmondólevél c. írásai •i Munka után (Bp. 1905.) c. kötetben. II 385