Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Pomogáts Béla: Kis Ferenc költészete
kormányzósértés, valamint „nemzetgyalázás" cimén vádat emel ellene az ügyészség. Letartóztatják, és 1930. március 31-én két hónap, tizenöt nap fogházra ítéli a bíróság. 2 „Két lépés hosszú és három lépés széles/cellában kesergek, nézek jobbrabalra — /ágyamat, a tetves szalmazsákot rongyos/ lópokróc meg szennyes lepedő takarja" — írta a gyötrő környezetről később. Megismerkedik hát a börtön és a toloncház szenvedéseivel, öt évre kitiltják a fővárosból. Hazaköltözik anyjához, majd Debrecenben szervez munkás szavalókórust. Megismeri a munkanélküliséget, a hatósági zaklatást, több mint egy évre a Horthy-hadsereg katonájának kényszerítik. A megélt sors, az üldöztetés éppúgy kijelöli útját, mint a birtokba vett műveltség, az olvasmányok biztatása. Fiatal nyomdászként a marxizmus klasszikusait és Kautsky népszerű könyvét: a Marx gazdasági tanait tanulmányozza, Gorkij, Romain Rolland, Knut Hamsun, Kassák müveivel ismerkedik — ők adják kezébe a tollat. „Mennyivel különb is ez az írás minden más hasonlónál ! Annyira érezzük benne az író közelségét, hozzánk tartozó jelenvalóságát, hogy bátrabbak leszünk az ő örömétől és mélyebbek az ő szomorúságától. Közénk lépett ez az írás, s mintha csak bátor tettre szólító parancs lett volna, pirosra festette orcáinkat, és mi határoztunk" - mondja később az Egy ember élete felszabadító hatásáról. 3 A „bátor tett" elkötelezettség-igényével és öntudatával jelentkeznek Kis Ferenc első versei a Népszava és a Munka hasábjain és 1931-ben kiadott így vagyunk együtt című kötetében. Az induló költőt Kassák Lajos bevezetése mutatja be. A mester „az új ember ígéreteinek" hírnökét hallja meg Kis Ferenc szavában. „Versei a szocialista ember költeményei, az öröm és a bánat, a harci kedv és a fáradtság végső kifejlődésükben mindig optimista dalai" — Írja tanítványáról. Kis Ferenc valóban optimista, harcos és bizakodó: eszményeit lendületesen, a jövő igézetében kiáltja el. Versei a jóság, tisztaság, igazság hármasságát hirdetik: „A jóság és a tisztaság költője vagyok, /az igazságnak nem udvarlója - gyermeke" — mondja a Bevezetőben. A program és a szabadvers hangszerelése az expresszionista aktivizmus és a Kassák-féle konstruktivizmus hatásáról árulkodik. Kis Ferenc tudatosan idegenkedik a Népszava költőinek (például Farkas Antalnak) kesergő hangjától, ahogy ő mondja: a „nyomorirodalomtól". Helyét azok között keresi, akik nem vert seregnek, hanem a jövendő örökösének tudják a munkásságot. Ezért fordul rokonszenvvel A proletárfiú versét megíró Adyhoz, akiben éppen a remény hírnökét szereti. „Nem, mi nem éreztük magunkat alacsonyabb rendűnek - írja —, mi hatalmasak és nagyok voltunk... S ezért szerettük Adyt, akiben ezt a nagyságot éreztük meg, a »hatalmasabb a királynál az én apám* Adyját, a nagy távlatok és lendületek Adyját.. ."* És ezért talál ösztönzést, miként József Attila, a Mesteremberek, a Fiatal munkás, a Boldog köszöntés Kassákjánál; azokban a versekben, melyek a proletariátus optimizmusát zengetik. A fiatal nyomdász-költő ahhoz a kórushoz csatlakozik, melynek szólamait a német Johannes R. Becher, Ernst Toller, Oscar Kanehl, a francia Henri Guilbeaux, a lengyel Bruno Jasienski, a magyar Kassák Lajos, Barta Sándor, Nádass József és a Tanítások ifjú József Attilája szólaltatja meg. „i ! lr6s W u Ry*'ől: M. PÁAZTOH JÓMSUT: Kis Ferenc proletárköltő portréja az ellenforradalmi bíróság aktáiban. Tiszatáj, 1969. 3-4. sz. 280-2H4 fOton-útfelen. I m . 280 291. •Találkozások József Attilával Munka után, 299.