Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Jordáky Lajos: Korvin Sándor

keserűsége. A szocializmus új realizmusát fedezte fel Bartókban s nemcsak lelkesedett érte, de szerette is. El kell mondanom két élményt, amely Korvin életére és esztétikájára jellemző. Volt néhány hét 1943-ban amikor Korvinnal és Kovács Katona Jenővel minden nap meghallgattuk Beethoven Sors-szimfóniáját. A szenvedések közepette az emberiség örök idők óta tartó tragédiáját éltük át Beethoven zenéjénél. De még valamit. A megnyugvást, a hitet az emberi eszmények egyszer elkövetkező diadalában, még akkor is, ha a történelem az egyes álmodozókat idő előtt a föld alá sodorja. És Korvin, aki az életet annak árnyékos oldalán is kimondhatatlanul szerette, akit azelőtt halálfélelmek gyötörtek, megnyugodott, mint ahogy megnyugodtunk mi is. Nem várta és nem kívánta a halált, mert alkotni akart és látni valamit az emberies és szocialista Európából. A halál azonban kérlelhetetlenül bekopogott. A munkaszolgálat olyan kórral fertőzte meg gyenge szervezetét, amely előtt az orvostudomány tehetetlen volt. Nem segített az orvosság, sem az orvosok, sem a barátok véráldozata. S a halál előtt napokon át a zenét vágyta. A bomló szervezet s a szellemileg friss agy azonban Beethoven mellett egy Bellini-nyitányt kívánt. Norma — ezt a kedves nyitányt, a nyiladózó 19. századot, talán óránként kellett neki eljátszani s a véletlen játékaként felesége a Norma dallamai és a klinika kórtermébe halkan behatoló harangzúgás kíséretével zárta le ennek a csodálatos, sokat akaró és igényes, s látszólag keveset alkotó csillogószemü fiatalembernek — harminckét éves volt — a szemeit. Amit írtam róla, nem a teljes kép, ahogyan kezdtem volt az elején, nem szembenézés, hanem az objektív tények és szubjektív érzelmek fényénél kialakított Korvin. Nem a megszépített, hanem a szép és igaz, mert etikusan emberi Korvin. Akiben annyi az ellentmondás, mint a korban magában, de aki a szocializmust akarta, mert a természet és társadalom, az ember alkotta társadalom harmóniáját látta abban megvalósítandónak.